Nem válaszolnak az emailekre, nem veszik fel a telefont: június végétől, de legkésőbb július közepétől augusztus 20-ig mindenütt megáll az élet, sehol nem dolgoznak! Ez az egyik, széles körben elterjedt hiedelem a nyári tempóról. A másik elterjedt hiedelem épp ellenkezőleg: arról szól, hogy ilyenkor kerülnek elő a félretett projektek, amire év közben nincs idő. Most csinálják meg az átszervezést, ami uborkaszezonban sokkal egyszerűbbnek látszik, mint ősszel vagy tavasszal, a munka dandárja közben, most sokkal részletesebben kérik az adatokat, ráérnek rágódni rajtuk, mert van idejük, nincs is más dolguk júliusban.
Egy dolog biztos: hogy a nyári munka ritmusa nagyban eltér az év többi részében megszokott ütemtől, és egyre többekben merül fel a kérdés, hogy mikor érdemes átállni a nyári üzemmódra. Amit meghatároz a kánikula: emlékezzünk 2012 nyarára, amikor légkondicionált irodaházakból is csapatokban küldték haza a kitikkadt munkatársakat. Belátható volt ugyanis, hogy a huzamos ideig negyven fok fölött járó hőmérséklet extrém módon blokkolja a munkát. De meghatározza a vakáció is: az együttműködésekben biztosan akad valaki, akinek tíz hétre kell megoldania a gyereke szünidős elfoglaltságát, és nemcsak reggel nyolctól délután négyig, hanem 0-24-ben. Másképp, ha hétágra tűz a nap, másképp, ha hideg van és zuhog – mint amikor e sorok is születnek – és ma ritka kincs a nagyszülő, aki már nyár elejétől a napfényes kiskertben biztosít színvonalas elfoglaltságot az unokája számára.
A munka és a magánélet egyensúlya más figyelmet kíván ezekben a hónapokban. Különösen nehezek azok a hetek, amikor az ember már maga is az egész évben annyira várt szabadság előtti hetekben jár, gondolatban talán már nyaral is, és mégis felbukkan egy projekt, persze olyan, ami teljes embert kíván, és nem tűri a vízpartról vagy a hegyekből zajló, okostelefonos, tabletes távirányítást. Nem beszélve arról, hogy ez magának a távirányítást végző vezetőnek sem a kedvenc nyaralási programja, a család is reklamál – de néha nincs mit tenni.
A munka és a magánélet egyensúlya tehát akkor is kritikus kérdés, amikor elvileg – a naptár szerint legalábbis – a magánéletre több idő jut. A work-life-balance fenntartásához az egyikből a másikra is rá kell látnunk, különben valamelyik elbillen. A legnagyobb különbség, hogy a nyári hónapokban sokkal több időt lehet a szabadban tölteni, így a magánélet inkább „kint” zajlik, a munka inkább „bent”. Persze a falak nem ugyanazok, mint a csípős téli hónapokban: sokan dolgoznak ilyenkor teraszon, erkélyen, kertben – érdemes is, ha megtehetjük, akár egy félórára is, mert a munka körülményein való kis változtatással jelentős életminőség-javulást érhetünk el.
A kint és bent világa a régi időkben, amikor az állatok és a növények is mindennapos törődést igényeltek – és nem lehetett mellőlük egy napra sem szabadságra menni – konkrétabban volt megélhető: télen bent morzsolták a kukoricát, nyáron pedig kint címerezték. Akkoriban a pihenés nem arról szólt, hogy sok pénzért elutazunk messzire, és nem vagyunk elérhetők – télen is volt „szabadság”, mert a föld télen pihent, de a munkák más része miatt egész évben folyamatos odafigyelésre volt szükség. Mint ahogy a édesanya is folyamatosan figyel a kisgyerekekre a strandon, a hegyoldalban és a reptéren is, hacsak nincs ott valamelyik nagyszülő, vagy napjainkban akár már egy bébiszitter.
Az iroda, a gyár is folyamatos odafigyelést igényel – arra is kell figyelnünk, hogy különbözőek vagyunk. Van olyan munkatárs, akinek három hétre kell elutaznia, hogy ténylegesen feltöltődjön – jó esetben ő az, aki aztán egész évben rendelkezésre áll, ha esik, ha fúj. Míg egy másik kolléga inkább nyáron is heti négy napban állna rendelkezésre, a hosszú hétvégét kombinálja a home office-szal és a táveléréssel – és meg is old mindent, amit csak kell.
Mindannyian egyediek vagyunk, és ha ezt egyedi módon tudjuk kezelni, akkor van rá esély, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból – és a szervezetből is. Kint és bent is más és más minőségek, mégis érdemes mindkettőben százszázalékos jelenléttel ott lenni. Ez teszi lehetővé a töltekezést, az élmények minél teljesebb körű begyűjtését, amit majd a munka során forrásként használhatunk. Bent, a hideg novemberi hetekben is.
