Az interim lét és működésmód alapfogalma a változás: az interim menedzser többnyire egy változó vagy változtatandó vállalati helyzetbe kerül, és ennek a munkának a dandárja rá vár. Hogy minél hatékonyabban megfelelhessen ennek az általános célnak, képesnek kell lennie arra, hogy egyidejűleg több nézőpontot is képviseljen és figyelembe vegyen. A piacét, a tulajdonosét, az első számú vezetőét – feladattól és szituációtól függ, mikor és milyen sokrétűen kell helytállnia az adott pillanatban.
Az elmúlt hetek során több szempontból is körbejártuk azt a kérdést, hogy milyen határvonalak mentén választjuk el a „kint” és a „bent” fogalmait. Írtunk arról, hogy az interim eleve egyszerre kint és bent szolgáltat, hiszen kintről érkezik a vállalatba, ahol aztán meghatározott ideig vezetőként teljesít a megbízó számára. Szó esett arról is, hogy a work-life-balance kapcsán milyen fontos szem előtt tartani helyünket és helyzetünket, különben elbillen az egyensúly, és értékes, csak igen nehezen pótolható forrásokat veszítünk. Ha a munka és a magánélet egyensúlyára törekszünk, akkor az egyikből a másikra is rá kell látnunk, különben valamelyik elbillen.
Végigvettük, mennyiben tekinthető a front-office „kintinek”, a back-office „bentinek”, és hogy ezek a hiedelmek hogyan befolyásolják a vállalaton belüli együttműködést, ezáltal pedig a vállalat sikereit is.
A kint és a bent összefügg, nem választhatjuk el vonalzóval. Ha interimek vagyunk, látnunk kell az ügyfél szemével is a helyzetet, ha idehaza dolgozunk egy multiban felsővezetőként, értenünk kell a külföldi anyavállalat vezetőinek gondolkodását – ha pedig vállalkozunk, a piac szemével is nézni kell magunkat, hogy a vevő fejével is értsük a saját termékünket, szolgáltatásunkat. Ugyan egyszerre csak kint vagy bent lehetünk – de amikor kint vagyunk, akkor is tisztában kell lenni azzal, mi van bent, és fordítva is: bentről is látnunk kell kifelé.
Mark Zuckerberg szerint: „A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot. Egy gyorsan változó világban az egyetlen stratégia, ami biztosan sikertelen, az, ha soha nem kockáztatsz.” Érdemes kockáztatni, mert ellépni jelen helyzetünkből a jövő felé egyben mindig a komfortzónából való kilépést is jelenti. A jövő pedig nemcsak előrefelé van, hanem oldalt is – minél több irányban gondolkodunk, annál rugalmasabban adaptálhatjuk üzletünket a változásokhoz.
A helyzet bonyolultnak tűnik, és nem véletlenül: valóban az! Egyre kevésbé engedhetjük meg magunknak, hogy pozíciónkat pontszerűnek tekintsük, ahol egy adott helyen és adott időben kell megfelelnünk. Látszólag kényelmes megoldás lenne, ám hamar kiderül, hogy a sikeres hosszú távú vezetéshez érdemes megpróbálni (legalább fejben), milyen is az, amikor saját főnökünk, beosztottjaink és ügyfeleink fejével is gondolkodunk. Nemcsak páratlan szellemi kalandot ígér ez a hozzáállás, hanem a hatékonyság záloga is – egyszerre érteni minél több tényezőt és paramétert, ami az üzleti siker felé visz bennünket.
