Hogyan látja vajon az ELTE gazdaságpszichológus professzora a kint és a bent gondolatát tágabb összefüggésekben? Erre a kérdésre kaphattak választ a Hammel & Hochreiter vendégei szeptember elsején, a cég nyárbúcsúztató partiján, Mérő László matematikus előadásából. „Ami lényeges, az a számnak láthatatlan” – ez a meglepő állítás vezette fel a fraktálokról szóló megközelítést: az ábrákon valóban nem lehetett felismerni, hogy ötperces, egyórás, egynapos vagy egyhetes tőzsdei görbéket látunk.

A kiszámíthatatlanságnak mára komoly tudománya alakult, és különösen a pénzpiacokon bír jelentős szereppel. Ugyanígy a társadalomban: ám más a helyzet „Átlagisztánban” és „Extremisztánban”. A két tartomány természetesen szimbolikus, ám ha belemegyünk a játékba, mind a kettőben találhatunk okos embereket – akik másképp viselkednek az egyik káoszban, mint a másikban. Az átlagisztáni okos ember jó előre tudja jelezni a jövőt, technikák készülhetnek az okosságából, speciális tudása van és az elmúlt évszázadokban a fejlődés motorja. Kétségtelen, hogy mindez roppant fontos, sőt. Ám ezzel szemben extremisztáni okos barátunk már tisztán látja, hogy lehetetlen a jövőt akár közelítőleg is előre jelezni, ezért kísérletet sem tesz erre – mégis tud előre alkalmazkodni hozzá. S ami a leglényegesebb: bármikor, szinte bármire konvertálható tudása van. Nem nehéz igazat adni neki, hiszen nap mint nap láthatjuk technológiák és szakmák egész sorának elavulását sőt megszűnését, míg másfelől gyakran hallhatjuk, hogy a jövő szakmáinak kilencven százaléka még nem született meg.

A konvertálható tudás kapcsán magyarázta el a professzor, mi a különbség a modell és a makett között – leginkább az, hogy míg az előbbi működik, az utóbbi nem. Így aki vállalkozásban vagy akár csak változást eredményező projektben gondolkozik, jobb, ha előbb megalkotja a folyamatok modelljeit a fejében, hogy meglegyen az alap, ahova szükség esetén visszatérve bármikor működtetni lehet a dolgokat. Aki a makett felől indul, az abba a csapdába kerülhet, hogy létrehozza a kereteket, ám hiányzik az elv, ami mozgást – és hasznot – generálna.

Ha modell, akkor a LEAN eszméje sem maradhat el. A professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy a LEAN sokkal több dologra használható, mint gondolnánk. Betöltheti például a rossz zsaru szerepét az átalakulás folyamatai mentén a szervezetben, és ezzel a huszárvágással a vezetőké lesz a jó zsaru szerep. Ami azért hasznos, mert bármilyen tökéletességgel optimalizáljuk vállalati folyamatainkat, mindig lesznek emberi, személyes és közösségi érzések, érzelmek, melyek nem címkézhetők sem a menedzsment, sem a LEAN kategória-rendszere alapján. Viszont ha alkalmas felületet biztosítunk a számukra, például a Mérő professzor által említett jó zsaru – rossz zsaru felosztással, akkor a vállalati célok érdekében kezdenek rendeződni.

Matematikát és pszichológiát úgy kapcsolt össze Mérő László, hogy ebből tulajdonos, vállalatvezető és interim menedzser is vihetett haza inspirációt. Modellépítéshez, alkalmazkodáshoz, a tudás konvertálásához – a fejlődéshez.

GALÉRIA