Tele a sajtó cikkekkel, hogy milyen egyszerű dolga van az Y és a Z generáció tagjainak. Akár pályakezdők, akár csak pár éves gyakorlattal rendelkeznek, az ínséges munkaerő-piaci helyzetben – állítólag – mindenütt tárt karokkal fogadják őket. De biztos ez? – teszi fel a kérdést Kristóf Györgyi, a Hammel and Hochreiter ügyvezetője.
A válasszal kapcsolatban nagy eltérések lehetnek az egyéni tapasztalatokban, tudjuk, hogy mindenre van példa és ellenpélda. Az kétségtelen, hogy a friss diplomás, vagy a diplomáját csak pár éve parkoltató pályakezdő tanácstalannak érezheti magát a hirdetésekből érzékelt túlkínálat kapcsán. Melyiket szeressem, hol köteleződjek el, egyáltalán: letegyem-e a voksot egy cég mellett, vagy várjak, amíg befut az álomállás? – merül fel a kérdés sok fiatalban.
Bár szüleik sokszor példálóznak előttük saját életük, pályakezdésük tapasztalataival, azonban a húsz-harminc évvel ezelőtti karrier-indító modellek nem igazán nyújtanak kapaszkodót egy mai friss diplomásnak. „Keress olyan helyet, ahol nyugdíjig békén hagynak, és elvagy a székedben!” „Ha nem léptetnek elő rövid időn belül, szedd a sátorfádat!”
A diploma átvétele után sokan halogatják a munkába állást, mert nem akarnak egy mókuskerék vagy egy taposómalom mellett elköteleződni. Hiszen bármikor beüthet a tuti ajánlat, amiről nem szabad lemaradni, és addig is otthon, anyáéknál van meleg szendvics meg tiszta ruha. Pedig a good enough megközelítésnek a munkaerő-piacon is van létjogosultsága, és ez korántsem minden esetben kompromisszum. Pontosabban, a kompromisszum nem minden esetben jelenti a világvégét. Kétségbeesnie csak annak érdemes, akinek nincsenek tervei és céljai. Mert (az amúgy bármikor áttervezhető) tervek és célok birtokában sokkal könnyebb a dolgunk.
Legyen ez a terv egy fejlődési terv: a huszonegyedik század elvárásaihoz illően a lifelong learning, az élethosszig tartó tanulás jegyében. Aki tervez – és céloz -, az mindenekelőtt szembenéz a kompetenciáival. Azokkal, amik már megvannak, és azokkal, amiket meg kell szerezni, hogy elérje a céljait. Részletesen lebontott akciótervvel a kezében halad előre, így gyakran van sikerélménye, hiszen minden megtett lépés – a nyelvvizsga, az informatikai tanfolyam, a szakterület újabb kiegészítő kurzusa – egy-egy bevett vár.
A megvalósítás kulcsa a tájékozódás: az ismerősöktől, barátoktól, a netről és a különböző rendezvényekről, az állásbörzékről is rengeteg információt lehet szerezni, összehasonlítani – ennek birtokában aztán optimalizálni. Azzal kapcsolatban, hogy hol érdemes elhelyezkedni, mivel és hogyan érdemes jövedelemre szert tenni, hogyan kell a megkeresett pénzt hatékonyan kezelni.
A mai munkaerőpiacon sokkal könnyebb jó állást találni, mint öt-hat évvel ezelőtt. És a mai munkaerő sokkal egyszerűbben tehet szert azokra a skill-ekre, amelyek igazán nagyot lendítenek a karrieren. Ilyen kulcsfontosságú jártasságnak számít mindaz a tudás, amivel az embereket – főnököt, beosztottat, kollégát – kezelni tudjuk: az asszertivitás, a konfliktuskezelés, a problémamegoldás. Ha megvan, utána jöhet a metakommunikáció, a visszajelzés, a pozitív kommunikáció, az időgazdálkodás, a mindfulness. Ne feledkezzünk meg az egészségtudatosság fejlesztéséről sem: nem véletlenül irányul egyre több figyelem akár a burn out-ban, akár a különböző gerincbántalmakban érintettek szenvedéseire.
A karrierre nemcsak vágyakozni lehet, fel is kell rá készülni – eszköz pedig van bőven.
Forrás: HRportál
