Hogyan lehet egy olimpiai bajnok családba beleszületve az elvárásokkal megküzdeni? Milyen hibákat ne kövessünk el szülőként, ha a gyerek sportpályafutását támogatjuk? Milyen vezetői tulajdonságok fejleszthetőek? Élsportról és vezetésről szólt a Hammel & Hochreiter üzleti tanácsadó cég január végi, hagyományos Évindító Koccanás eseménye a Gresham Palace-ban, amelyen Szivós Mártonnal – egy harmadik generációs vízilabdázó família világbajnok sarjával – és Tóvári Zsuzsa pszichológussal beszélgetett Kristóf Györgyi vezetői tanácsadó.

“Magyarországon az ezüstérmedre csak a nagymamád emlékszik” – nyitotta a beszélgetést egy Madaras Norbert idézettel Szivós Márton világbajnok vízilabdázó arra a felvetésre, hogy külföldön még a világversenyre való kijutást is sikerként könyvelik el. Hozzátette azonban, hogy ő jobban szereti és motiválja az olyan közeg, ahol elvárják a sikert, mint ahol megelégszenek a részvétellel is.

Ne akarjon a szülő jobban vízipólózni

Márton egy sikercsaládba született bele. Nagypapája (id. Szivós István) kétszeres, édesapja (Szivós István) egyszeres olimpiai bajnok vízilabdában. Ettől függetlenül a harmadik generációs sarj azt mondja, hogy neki könnyebb volt, mint édesapjának. “Apa megtapasztalta ennek a jó és a rossz oldalát és a legjobbat adta tovább nekem. Soha nem éreztem családon belül a kényszert, hogy vízilabdázónak kell lennem, így a külső nyomást is minimálisnak érzékeltem.” Édesapja inkább finoman terelgette a póló felé, nem akart nála jobban játszani és mindent jobban tudni. Sőt, inkább lazaságot sugárzott. “Egyszer nem ment a víz alatti úszás, nem tudtam faltól falig a víz alatt haladni. Apa otthon azt mondta, ha nem bírod, vegyél levegőt és mondd azt az edzőnek, hogy a bálnák is vesznek levegőt” – mesélte.

A vasárnapi családi ebédeken soha nem volt téma a vízilabda, és édesapja. Tudta, fia eleget hall az uszodában napi 6 órában a pólóról és egyébként is, teljesen más a vízilabda mint az ő korában, ugyanazok a módszerek már nem feltétlenül működnek.

Mindent modellezni kell

Min múlik az, hogy egy csapat sikeres lesz? Szivós Márton szerint hiába a tökéletes fizikai állapot és játéktudás, valójában a mentális tényezők döntenek. Ha sok jó játékos van a csapatban, az sem garancia a sikerre. Ha azonban van egy jó vezetőjük, aki úgy rakja össze őket, hogy senkinek sem sérül az egója, az a team csodákra képes.

“Minden kereten belül létezik hierarchia” – veti közbe Tóvári Zsuzsa pszichológus, aki 2009-2016 között a férfi vízilabda-válogatott mellett dolgozott. “Egyik világverseny előtt azt kértem a keret 13 játékosától, álljanak sorba a fejükben levő hierarchia szerint. A sor eleje és a vége egyértelmű volt, középen akadtak nézeteltérések.” Nagy ereje van annak, ha mindenki pontosan tudja a helyét, és ezt egy vezetőnek tudatosan kell használni. Egy bajnoki döntő előtt például a hierarchiában első azt mondta a két utolsónak, hogy holnap ne nézd, hogy hol állsz a sorban, ha helyzetbe kerülsz, ne tétovázz, lődd be. A két játékost ez a bizalom annyira feldobta, hogy ők nyerték meg a meccset.

Egy nem happy enddel végződő történetet is hozott Tóvári Zsuzsa sportpszichológusi múltjából, mégpedig a riói olimpiára való felkészülésből. “Napokat töltöttünk a téthelyzetek modellezésével – a mit csinálunk, akkor ha, hogyan reagálunk, akkor ha… helyzetek megbeszélésével. Az olimpia negyeddöntőjében Montenegro ellen a rendes játékidő döntetlennel zárult, ötméteres dobások következtek, amiben alulmaradtunk. Minden lehetőséget átvettünk, de erre a helyzetre nem készültünk” – mondja. A versenyszférára is ugyanez a tanulság: ott is mindent ki kell számolni és át kell beszélni. Szivós Márton ezt másként gondolta: “Örülök, hogy Zsuzsa ezt a vereséget magára vállalta, de nem ezen múlott. Valamit nem lehet modellezni, csak akkor, ha ugyanabban a szituációban már egyszer benne voltál, átélted.”

“A gyerek sikere a szülő sikerén múlik”

Márton úgy látja, hogy már a kisgyerekeknél lehet látni, hogy ki lesz jó versenyzőalkat, ha valaki szenvedéllyel sportol, az hozza magával a küzdeni tudást. Tóvári Zsuzsa hozzátette, a gyerek sikere azon múlik, hogy a szülők sikeresek-e. “A gyerek olyan, mint a szivacs, azt csinálja és úgy, ahogyan a szülők. Az kevés, hogy a szülő csak beszél róla, ha az életben másképp cselekszik. Persze a gyerekek tanulhatnak a jó pedagógusoktól, példaképektől is, de anya és apa mintája rendkívül erős. Tóvári Zsuzsa megjegyezte, minden gyerekben van tehetség, bármelyik gyerek lehet sikeres, csak rá kell jönni, hogy miben kiemelkedő.

A gyerekeknél a sportolás azért is fontos mert segíti a megküzdési stratégiák kialakulását. A kiemelkedő emberek egyik jellemző tulajdonsága, hogy egy-egy kudarc után gyorsan visszaállnak a profi működésre, és ezt gyerekeknél csak a sporton keresztül lehet elérni.

Szivós Márton a szülők szerepéről és hozzáállásáról elmondta, hogy nagyszerű, hogy pénzt, energiát nem kímélve egyengetik gyerekük sportolását. Arra viszont érdemes ügyelni, hogy ne helyezzék magukat előtérbe a csemetéjükkel szemben. “A gyerek legbelül úgyis tudja, hogy mi a jó irány.” Majd elmesélt egy anekdotát egy vízilabdaedzőről, aki az első óra előtt megkérdezte a szülőket, hogy ki gondolja azt, hogy jobban ért a vízilabdához nála. Nem jelentkezett senki. “Remélem, hogy ez így is marad egész éven át” – tette hozzá.

A hit nagy erő egy vezetőben, csak meg kell mutatni

A vezetői szerepről Tóvári Zsuzsa elmondta, hogy felfogása szerint minden vezető tanító. “Sok vezető ezzel nincsen tisztában és úgy kap kinevezést, hogy szakmailag kiváló, ám emberileg és lélektanilag erre nincs felkészítve. Meg kell tudnia mondania egy vezetőnek, hogy miben hisz, melyek a fontos értékek számára és merrefelé akarja vezetni csapatát. A pszichológus szerint a vezetőkben a dominanciát, mint személyiségjegyet nem lehet fejleszteni. A hit kifejezésével viszont nagy eredményeket lehet elérni. Ha valaki belül hisz az irányban, a célban, az embereiben és értékeiben és arról kezd el beszélni csapatának, annak erős a hatása és versenyzőalkat szintre viszi fel a vezetőt.

Merre tovább a vízilabda karrier után? – hangzott zárásként a kérdés. Szivós Márton elvégezte a Testnevelési Egyetem vízilabda edző szakát és a jövőben ezzel szeretne foglalkozni. Elmondta, hogy az edzői siker mércéje nemcsak az érmek száma, hanem az is, mennyire tud jó embereket nevelni. Az est további programjaként a Hammel & Hochreiter interim menedzserei meséltek izgalmas projektjeikről és karrierváltásuk történetéről.

Forrás: HRportál

Szerző: Karácsony Zoltán

 

GALÉRIA