Vannak sáskák, akiket a rejtőszínük már-már láthatatlanná tesz a dolomitsziklán, amin megpihennek. A bálnák ősei pedig, amikor eljött az ideje, zokszó nélkül fejlesztettek – persze nem egyik napról a másikra – a lábcsontjaikból uszonyt. A folyamat alkalmazkodáshoz vezet: az adott környezetnek leginkább megfelelő változat terjed el. Az adaptáció – hagyományosan – nem egy csapásra megy végbe: adaptív jellegek folyamatosan jönnek létre a kicsiny, véletlenszerű változások megjelenésével. Néha kialakul egy új tulajdonság, néha eltűnik egy ősrégi jellegzetesség. Mi magunk is, emberként, csoportként vagy kapcsolatban: viselkedünk. Egyénként, cégként, állampolgárként, otthon, a munkahelyen – illetve… Mostantól egy ideig kicsit másképp. Vállalati magatartásunk az elmúlt hetekben (cégenként ugyan változó, de azért kimondottan számottevő arányban) áthelyezkedett az online térbe, vezetői viselkedésünk minimális személyes jelenléttel produkál eredményt. Hogy milyet, az tőlünk is függ.
Egyfelől tippek garmada ömlik ránk az elmúlt hetekben, jó tanácsok a home office és az online munkavégzés kapcsán. Másfelől, sosem hallott rendeletek vasmarkában lavíroz a cég, a nagyvállalat, a kkv, a projektcsapat. Most is tartozik mindenki egy szektorhoz: a mérnökből nem lesz jogász, az energetika területéről nem sétálnak át tömegek a pénzintézeti szektorba. Az interim menedzserek mindig egy szélesebb horizontra láthatnak rá, mert ahogy projektről projektre kerülnek, úgy váltanak akár az egyik kultúrából a másikba. Látják, hogy a vállalat eközben ugyanúgy német vagy amerikai, norvég, dán, finn, olasz, francia vagy holland, és ennek megfelelően: viselkedik. Pontos, késik vagy akár előre is rohan, tervez vagy tüzet olt, barátságos vagy távolságtartó. Miközben, és ez kétségtelen, az elmúlt hetekben sok minden történt, ami miatt megnőtt a hasonlóság a korábban szöges ellentétként számon tartott – társadalmi és vállalati – kultúrák között.
Sokan még mozdulatlanul várják, hogy eljöjjön az idő, amikor beállhatnak valamilyen (akár új, de legalább folytonos) működésmódra. Mások csapkodva keresik az üdvözítő megoldást, aminek birtokában úgy lehet tenni, mintha a jelenlegi kritikus helyzettől függetleníthetnék magukat. Most, amikor a globális médiát egyetlen téma uralja – és kivételes módon az emberek is túlnyomórészt ugyanerről a témáról beszélgetnek -, felerősödik az interkulturális reakciók megfigyelése és megítélése. Későn léptek, időben léptek, engedékenyek voltak, túl szigorúak voltak, felelőtlenek voltak, előrerohantak – megannyi címke, amit hallhatunk a napokban országokról, cégekről, vállalatokról, kormányokról. Feszülten figyelik egymást multik és nemzetek, küldik tovább a jó gyakorlatokat, osztják a tapasztalatokat, keresik a megoldásokat. Mire véget ér a járvány, ki fog derülni, ki lépett időben, milyen protokoll milyen eredményt hozott, melyik reakció vagy döntés volt teljesen hatástalan (viszont például drága), mivel lehet elérni az engedelmességet, az együttműködést, vagy akár az elköteleződést a nagy, közös cél mellett.
És amikor majd lecseng, bizony elképzelhető, hogy másban fogunk hasonlítani, és másban különbözni, mint előtte. Az egészség az nagy közös nevező Tokiótól Madridig, a CEO-tól a portásig: olyan szabályokat diktál, amihez szektortól és iparágtól függő lehetőségek szerint ugyan, de igazodni, alkalmazkodni kell. Vagyis: adaptálódni. A jelenlegi helyzetnek ez az egyik nagy lehetősége is: régi, talán már le is járt hozzáállások sora tűnhet el, és újak, jobbak tömege keletkezhet.
Figyelem! Nem kell és nem is szabad erőltetni régen jól bevált megoldásokat, mert könnyen kiderülhet, hogy nem az lesz a befutó, egyben azonban biztosak lehetünk, bármi is lesz a jövőben: vezetőkre, jó vezetőkre, képzett vezetőkre szükség lesz és az online kommunikációra is! Vezetőfejlesztéssel és online marketinggel egész biztosan nem lehet mellé lőni!
Mérés, fejlesztés, kommunikáció – kezdjük el, erősítsük meg, nincs rá jobb időpont, mint a MOST!
