Annyit emlegettük a változást az elmúlt évtizedekben, hogy lassan meg is szoktuk – mármint az emlegetését.
Közhellyé vált, technológiai innovációkra, átszervezésekre, piaci trendek alakulására vonatkoztattuk, szinte kötelező része lett az üzleti retorikának.
Aztán egyszer csak 2020 tavaszán a nyakunkba szakadt az igazi változás: akkora, amekkorára senki sem számított.
Azonnal ugyan nem hittük el, de előbb-utóbb mindenkinek tudomásul kellett venni: a helyzet velünk marad, a változás a hétköznapok része lesz, néha gyorsabban, néha lassabban alakítva át az életünket és nem csupán pár hét, esetleg pár hónap és minden a régi lesz.
Nem lesz!
A Hammel & Hochreiter egyik, évek óta hangsúlyozott jelmondata: várd a váratlant!
El kell fogadnunk a leckét: jönnek a válságok, és egyre gyakrabban, egyre tartósabban maradnak itt velünk. Ebben valójában semmi félelmetes nincs, inkább menetrendszerű: az egyre komplexebbé váló, globális világunk velejárója. Egyszer a pénzintézeti szektor, egyszer a munkaerő-piaci helyzet, egyszer egy járvány okozza.
Emiatt aztán hol az egyik, hol a másik iparág, térség veszít: ki többet, ki kevesebbet.
A veszteség mértéke, hatása természetesen nagyban függ attól, hogy a válság természete politikai, gazdasági vagy egészségügyi, azonban egy biztos: minden válságnak van társadalmi, pszichológiai vonatkozása is.
Aki ezt tulajdonosként, vezetőként, az üzleti élet szereplőjeként nem fogadja el, az homokba dugja a fejét, ami nem megoldás, hanem a probléma hárítása, tagadása.
Megoldani ezeket a feladatokat csak proaktívan, rugalmasan lehet.
Feltéve a kérdést: világjárvány idején miért csak dolgozni lehet? Kikapcsolódni miért nem?
Komoly tapasztalatokat szereztünk az elmúlt másfél évben a gyárakban, ahol meg kellett szervezni a munkát, ahova be kellett járniuk az embereknek: kis csoportokban, mindig ugyanazoknak.
Ha elszigeteljük egymástól az embereket, akik külön-külön is mind társas lények, és akik elsősorban a társas közeget, találkozásokat igénylik: ez bizonyosan csökkenti az ellenálló-képességüket.
Miért nem hagyhatja a vezető, hogy a beosztottak életéből kiszoruljon a pihenés, a kikapcsolódás, a feltöltődés?
A közelmúlt egyik kutatása arra mutatott rá, hogy a támogató típusú munkatársak viselik a legnehezebben az ilyen jellegű válságokat. A változások kiszámíthatatlansága, gyorsasága, sokfélesége számukra a legnehezebben feldolgozható, kibírható.
A járványhelyzet döntésképtelenséget, feldolgozhatatlan mennyiségű stresszt és rengeteg konfliktust emelt be az életükbe, a mindennapjaikba.
Miközben, ne tagadjuk: a vezetők közül sokan bizonyos értelemben még élvezték is ezt az időszakot, mert a hibrid üzemmód szükségszerűen hozta magával, hogy még fegyelmezettebben, még többet, még fókuszáltabban és így még hatékonyabban dolgoztak, vezettek, menedzseltek. Ami természetesen sok esetben látszik az eredményeken is – ezt lehet irigyelni, vagy a szerencsére fogni, de mint máskor, most sem érdemes. Hiszen rengeteg tudatosság és még több munka van minden eredmény mögött, legyen az üzleti vagy sportteljesítmény: a szép számok nem maguktól vagy véletlenül teremnek.
Akiknek viszont oroszlánrésze van ebben, azok a munkatársak.
Az ő pszichés válságuknak a megoldásából pedig minden vezetőnek ki kell vennie a részét.Tapasztalatainkkal, innovatív ötletekkel támogatjuk szektortól függetlenül a Partnereinket kultúra váltás, változás menedzsment, hatékonyság javító projektjeik mentén, mindig fókuszálva a rendelkezésükre álló erőforrásokra, azon belül is kiemelten az emberi erőforrásokra.
A kérdéseket, kéréseket az info@hammelhochreiter.com címre várjuk!
