Sokkal többet tanulhat egy vállalkozó az olimpikonok felkészüléséből és mindennapos harcaiból, mint azt elsőre gondolnánk. Vendégszerzőink, Dr. Szvetelszky Zsuzsanna és Tóvári Zsuzsanna cikke.

„Ez itt a pokol, uraim” – mondja Al Pacino az amerikaifutball-csapatnak a Minden héten háború című film ikonikus monológjában. Aztán hozzáteszi: „küzdünk, hogy kijussunk a fényre, és ott is maradjunk egy adott ideig.”

Négyévente, két héten át sportáganként akár kétnaponta kell a legjobb formáját hozni az élsportolóknak. Bár, megint csak Al Pacinót idézve: az élet is lépésekből áll, akár a futball.

Az olimpia kiemelt „hegycsúcs” a versenyzők karrierje során: ebbe az egy küzdelembe kell betenni mindent.

Mi a közös az olimpikonban és a cégvezetőben?

A huszonegyedik században már nemcsak a test erőnlétére és készenlétére ügyelnek a szakemberek: komoly lelki és szellemi felkészítés is zajlik az olimpiát megelőző időszakban, mentális tréningektől kezdve, részletes adatelemzésen keresztül, pontos versenyforgatókönyv kidolgozásig – és ez még csak a kognitív felkészítés.

A lelki felkészítés az érzelmek kezelésének eszközeitől a korábbi versenytraumák feldolgozásán keresztül az önbizalom-építésig tart.

Ugyanezekre a képességekre van szüksége egy felelős közép vagy felsővezetőnek is, hogy jól teljesítsen ő és a csapata.

Igaz, a versenyhelyzetben néha pillanatokon múlik minden, ám ezeket a pillanatokat ismerőssé és kezelhetővé lehet tenni.

A felkészítés alapvetően folyamatszintű (erőnléti edzés, technikai fejlesztés, versenytapasztalat) és emellett taktikai és pszichológiai. Az üzleti világ szereplői, a vállalatvezetők ugyanezt csinálják a saját szervezetükben a folyamatokkal (a profi eszközök és szakemberek fejlesztése, termelési folyamatok optimalizálása, ütemtervek) és az emberekkel csapatépítéssel, tréninggel és coachinggal.

Régi közhely az üzlet és a sport közegének hasonlósága, ám mindkettő fejlődik: időről-időre érdemes megnézni, mit lehet ebből profitálni. Egy nagyobb téttel bíró tárgyalás, egy kiemelt jelentőségű audit, egy nagy tender, egy folyamatosan változó piaci környezet, az életbemaraddásért vívott mindennapi küzdelem éppúgy megemeli a résztvevők izgalmi szintjét, éppúgy sok múlik rajta – és ugyanúgy fel lehet rá készülni, mint a sportversenyek legrangosabbikára, az olimpiára.

Mindkét esetben az a lényeg, hogy lelki és szellemi szinten is lehet hatni a – testi vagy üzleti – teljesítmény növelésére. És persze az is, hogy teljesítmény-centrikus közegben zajlik minden.

Mentális forgatókönyv

Egy kelet-magyarországi középvállalat hónapokon át úgy készült az akvizícióra, hogy minden nap szenteltek erre figyelmet, akkor is, amikor éppen nem volt konkrét teendő ezzel kapcsolatban. Az eredmény olajozott átállás lett fennakadások nélkül, míg egy másik esetben, ahol nem volt előkészítés, még a felvásárlás után 6-12 hónappal is nyögte a teljes operáció az elmaradt stratégiai előkészítés, a hiányzó folyamatok, a megfelelően kiválasztott és kiképzett hiányzó munkaerő  következményeit – magyarul a veszteségeket.

A mentális felkészülés az olimpiára már legalább a verseny előtt egy évvel elkezdődik, és emellett minden helyi bajnokság a nagy megmérettetés gyakorlására ad lehetőséget. A már említett folyamatszintű felkészülésen túl zajlik a lelki felkészülés is.

Különböző forgatókönyvekkel, ami az érzelmi szint kezelésére ugyanúgy ad eszközt és megoldást, mint az egyes szellemi erőfeszítést kívánó szituációkra.

Nincs olyan, hogy egy versenyző vagy egy vezető minden helyzetben száz százalékot nyújt. A mentális forgatókönyv viszont stratégiát ad a legtöbb helyzetre és a legtöbb rizikótényezőre.

Veszély például ha egy vezető váratlanul kiesik és felmond, vagy beteg lesz, és a pozíciójához tartozó feladatokat egyik napról a másikra társosztályokhoz vagy interim menedzserhez kell delegálni mindaddig, amíg nem sikerül végleges megoldást találni.

Ha a szervezetnek nincs jól működő projektszemlélete, projektmenedzserei vagy társosztályai, amelyek tudják,  hogyan kell támogatni a projekteket, és közben folyamatosan fejlődik a cég, beruházásokat végeznek, több nagy és még több kisebb projektet futtatnak párhuzamosan, akkor egészen biztos, hogy se határidőre, se az eltervezett tartalommal, költségkerettel nem fognak elkészülni a projektek.

Még fluktuáció is lesz, mert a munkavállalók nem bírnak évekig tűzoltó készülékkel rohangálni, inkább tovább állnak, hátha jobb máshol.

 A legalkalmasabb pillanat

A felkészülés fő céljai közé tartozik a formaidőzítés, az energiaoptimalizálás, és a határok megtartása. Vagyis, hogy a kritikus pillanatban a sportoló csúcsformában legyen, és a lehető legtöbbet hozza ki magából.

A versenyző személyétől és a helyzettől függ, hogy a segítője milyen eszközt választ a fejlesztéshez. A felkészítő csapatnak tagja az edző, a gyúró, a dietetikus és az orvos mellett a sportpszichológus is, akinek egyre több – és az üzleti életben is egyre gyakrabban alkalmazott technikák állnak a rendelkezésére.

Peléről tudjuk, hogy a fontos meccsek előtt imaginációs technikával készült, Risztov Éva úszóbajnok pedig rögzítette a versenyhelyszínt, aztán interiorizálta, belső mentális térképet készítve belőle – megismerve és ismerőssé téve a versenyhelyzet kritikus pillanataiban a részleteket.

Egy kritikus pénzügyi tárgyalást is a legapróbb részletekig meg lehet tervezni a megfelelő technikák ismeretében, vitatréninggel, kérdések-és-válaszok (Q&A) segédletekkel. Minden meglepetést ez sem zár ki, de a legtöbbet megelőzi, és a váratlan helyzetekre jobb lelki és szellemi állóképességet biztosít a tárgyaló fél számára.

Az ismert eszközök közé tartoznak a relaxációs módszerek is. Az autogén tréning segít az izmok ellazításában, a szorongásmentes lelki állapot, a nyugalom, a regeneráció és a feltöltődés elérésében.

Vagy a klasszikus mentális tréning: a versenyhelyzet modellezése, a stratégia szimulálása, ami alapvetően a mozgássor gondolatban való elvégzése. Ismerőssé válnak a körülmények, és a tökéletesítendő mozgássorok, technikák gondolati szinten való gyakorlása, a hibák korrigálása a szorongást is csökkenti.

Mindkét típus hasznára válik cégvezetőknek, menedzsereknek is a nagy téttel bíró helyzetekben, de a mindennapi stabilitásukat is erősíti, ami elengedhetetlen egy felelős vezetőnek a mai kihívásokkal teli, folyamatosan változó világban.

Akárcsak a figyelem- és koncentrációs technikák, amivel sokat kizárhatunk a zavaró ingerek közül. Egyre több vezető használ különböző meditációs technikát (pl: zen meditáció) azért, hogy egy fontosabb projekt bevezetésekor minden nap fókuszált legyen és éles.

Ezeknek az ismerete különösen válsághelyzetben jön jól, amikor a krízis kezelése és az üzletfolytonosság biztosítása a lehető leghiggadtabb hozzáállást kívánja meg egy menedzsertől.

Egyéni vagy csapatjátékos vagy?

A menedzsment-szakirodalomban sokszor olvashatunk az első számú vezető magányosságáról: a sport is egy olyan – ne tagadjuk, férfias – világ, ahol egyén és csapat másképp készül.

A csapat önmagának is segít. A szociálpszichológiából jól ismert menetrend szerint kialakul, létrehozza a közös normáit, majd „viharzik” (kibeszéli a konfliktusokat és korábbi hibákat) és ha mindegyik szakaszon átment akkor jól teljesít. A legtöbb csapat nem végez ilyen korrigáló beszélgetéseket és nem mer szembenézni a belső konfliktusaival és ezért nem tudja kihozni magából a legjobbat.

Az a csapat, amelyik mégis képes szembenézni és kezelni a belső konfliktusait, lesz képes ezután a külső konfliktusokra, vagyis a versenyhelyzetekre jól reagálni.

Minden helyzet konfliktushelyzet, akár üzleti világ, akár sport – mert le kell győzni a riválist. Ezt csak egy jól működő erős csapattal lehet.

Hogy is mondta Al Pacino a filmben? „Nézz a melletted ülő szemébe: a srác segít majd a harcban.” De csak akkor segít ha nincs veled baja mert megbeszéltétek a problémáitokat.

Ezért tudott felállni a férfi vízilabda-válogatott a tokiói bronzmeccsen, mert előtte este órákig a belső feszültségeiket írták le egymásnak egy online közös csoportban. Szembe mertek nézni a hibákkal és problémákkal. Másnap nyertek.

És, akárcsak az üzleti életben, a sportban is ugyanúgy figyelembe kell venni az interkulturális különbségeket, ha az ellenfélre készül a versenyző vagy a csapat: hogy a németeket semmilyen agresszió nem billenti ki, hogy az olaszokra sajátosan hat a taktikai higgadtság, és így tovább.

Amikor a francia partnerrel tárgyalunk, és velünk van a helyettesünk, aki korábban másfél évet dolgozott Dijonban az élelmiszeriparban, akkor számíthatunk arra, hogy a hozzáállása számunkra is iránymutató lehet.

Arány- és ütemérzék

A felkészülésnek a léptéke is különböző: más a világbajnokság, és más az olimpia, miképpen más a negyedéves projektek vagy az éves pénzügyi terv elfogadtatásának a tétje is.

A tárgyalás ütemét is el kell találni.

Gyorsításra, lassításra, technikára, taktikára, fókuszra, lendületre és ritmusra a bizniszben is szükség van: a blokk, a zavaró gondolat vagy a figyelemhiány egy cégvezető esetében is nagy károkat okozhat.

Fontos, hogy legyen erőforrásunk a stratégiai, transzformációs és operatív feladatok elvégzésére, nem lehet ugyanazt az embert, csapatot három féle dologgal megbízni, illetve nem is kell alkalmazottként ritkán szükséges kompetencia a cégekben.

A kontrollálhatatlan helyzetekre pedig egy menedzser, egy sportoló sem tud felkészülni. Arra viszont igen, hogy állandóan alkalmazkodniuk kell a bármikor és bármiben változó körülményekhez. A felkészülés nemcsak a mentális forgatókönyvek egyes lépéseinek a mechanikus begyakorlásáról szól. (Már csak azért sem, mert bármikor bármi megtörténhet. Mondjuk, kitör egy világjárvány.)

Arról is, hogy játékos és sportpszichológus minden meccs előtt leülnek, és megbeszélik, hogy az ellenfelet mivel lehet megverni – az üzleti életben ugyanez történik, ha egy leendő megbízó és a két versenyző beszállító között alakul ki a helyzet és az nyer aki jobban ismeri a megrendelő működését.

Meg arról is, hogy vegyük fel a stresszel a harcot, tegyük le az asztalra a feszültségeket. Csapatban például az egymással kapcsolatos negatív érzéseket. Belső kannibalizmusnak hívják az üzleti életben azokat a helyzeteket, ahol ha egy kulcsterület vezetője a másik torkának esik (mert ellenfelet lát benne), azzal az egész cég számára súlyos veszteséget okoz.

Meg lehet előzni, hogy ide jussunk, ha időben eszkaláljuk, és meg nem is oldjuk, de legalább kibeszéljük, transzparenssé tesszük a konfliktusokat.

Ebbe a viharzás fázisba csak akkor jut el egy csapat, ha biztonságban érzi magát előtte és a vezetők tudják, hogy az alkalmazottakat nem csak fejleszteni kell, hanem lelkileg megtartani is. Ezt csak az a vezető vagy edző tudja megcsinálni, aki maga is jól van mert dolgozik magán úgy hogy megkérdőjelezi és megvizsgálja a saját működését is.

A sportoló – és az üzletember, a vezető is – megtanulhatja kezelni a szorongást, a versenyszituációkat, a teljesítménynyomást, az izgalom megfelelő szintjét úgy is, hogy megfigyeli önmagát, és az ebből nyert információkat értelmezi.

„Nem értem, miért mondtam igent a beszállítónak a kedvezőtlen ajánlatra – meséli egy dél-alföldi üzem vezérigazgatója – azt hiszem, csak azért, mert a kritikus pillanatokra már nagyon elfáradtam, és nem tudtam minden részletre figyelni. Legközelebb többet pihenek egy ilyen helyzet előtt.”

Itt és most – illetve ott és akkor, mert az olimpia a csúcs, ahol néha minden pillanatokon múlik, a pillanatok viszont a felkészülés évein, esetleg hónapjain. Al Pacino tanácsát bárkinek érdemes megfogadnia: „Fogjátok meg, és ne eresszétek el a pillanatot!”

De ezt a jelenlétet csak akkor tudjuk elérni ha csak A tervünk van és győzni mentünk!

Szerzők: dr. Szvetelszky Zsuzsanna / Tóvári Zsuzsanna

Forrás: Forbes.hu