Sokat olvashatunk vállalati karácsonyokról, céges mikulásozásról, régebben még úgynevezett „benti szilveszterek” is voltak – például 2000-ben, amikor a világ az informatikai összeomlástól rettegett. Vagy a gyártásban, a gépek mellett sokszor még ma is találkozhatunk vele, hiszen az éjszakai műszak december 31-én is teszi a dolgát.

A Hammel and Hochreiter idén az adventi reggeli műfaját választotta a közös ünnepi hangolódásra. Azért is, mert ez a mai világban életszerűbb, praktikusabb (az esték decemberben szinte biztosan foglaltak, a délutánnak pedig nincs igazán magyar műfaja: vállalati uzsonnákról ritkán hallhatunk). Azért is, mert rendkívülibb: a decemberi esték versenye szorosabb, mint a reggeliké.

Kilenckor találkoztunk az Émile-ben, éppen Mikulás napján, így az adventi reggeli még egy ünneppel meg lett spékelve, sőt, egy harmadikkal is, mert Fejős Péter Partner születésnapja pont a Télapó érkezésére esik! A csapattagok többsége a „valami piros” vagy “valami lila” dresscode-ot is betartotta, ez jól látszott a kilenc órás érkezéseknél, beszélgetéseknél, ahol megkezdtük már állva a reggelit, ismerkedtünk néhány új taggal, kérdezgettük a régieket a futó, induló, záruló projektekről.

Fél tíz után végre mindenki letelepedett szendvicseivel, süteményeivel, gyümölcsleveivel a hosszú asztalhoz, ahol rendhagyó beszélgetés vette kezdetét. Először szóba került, milyen szerepek és feladatok vannak ma, 2022 végén a Hammel and Hochreiterben. A témát azért érdemes időről-időre végig gondolni, végig beszélni, mert a világ változik körülöttünk, és ez nyomot hagy a megbízásokon, a projekteken, a hatékonyságon is. Ezután mindenki válaszolt a körkérdésre: mit jelent az eredmény, mit jelent a hatás? Színes, sokoldalú válaszok érkeztek, amiből kiderül, hogy a cég ismertségétől a végzett munka minőségén, az ügyfelek elégedettségén, az új projektek rendelésén át az ajánlásokig, a szakmai szervezetekben való hangsúlyos jelenlétig rengeteg elképzelése van a csapat tagjainak a válaszról.

Mindenki részt vett a beszélgetésben, ám hogy miről is essen szó, azt alapvetően Györgyi és Rajmund irányította. Visszanézve a mögöttünk álló időszakra, felsorolva a sikereket és a tanulságos leckéket, aláhúzva, hogy a csapat egyik legnagyobb ereje a tudásnak és a tapasztalatnak a rendszeres megosztásában van. Külön megköszönve az eddigi négyéves munkát – hiszen 2019 óta különböző okokból, egyre csak halmozódtak a kihívások. És a csapat helytállt: közösségként is, egyénileg is. Az interimek szinte kivétel nélkül megtapasztalták, miben kiválóak egyénileg, mit csinálnak jól, kiemelkedő színvonalon.

Györgyi külön hangsúlyozta, miben kell fejlődni a következő évben – hiszen a világ kikényszeríti ezt. Nemcsak abban, hogy tisztában legyünk az értékeinkkel, hanem az alázatban is, a határaink ismeretében. Ha a világ arról üzen, hogy lassítsunk, vagy másképp közelítsük meg a dolgokat, mert a régi módszereket érdemes újakkal felváltani. Mert ez is munka: amikor figyeljük saját magunkat, hogyan dolgozunk, vagy a kollégáinkat, vagy az ügyfél igényét, kérdését, aktuális fájdalmat. Munka tehát a figyelem, mint ahogy a networking is az, az újabb és újabb kapcsolatok építése, a régiek mélyítése – befektetés, ami elengedhetetlen az aratáshoz.

Beszélgetések, ünnepek, végül ajándékok is – mire véget ért a Hammel and Hochreiter adventi reggelije, a reggel még borongós égbolt is kiderült, elállt az eső, és az Émile kertjének csupasz fáit beragyogó napfényben búcsúzott a csapat.

Vittünk magunkkal ajándékokat, gondolatokat, és a jövő évre szóló kilátásokat, terveket is.

dr. Szvetelszky Zsuzsanna