Volt mit ünnepelnünk február 20-án:
húsz éve már a Hammel & Hochreiter megalapításának, és ez a húsz esztendő rengeteg tapasztalatot, munkát, élményt, sőt: együttműködést és versenyt is jelentett azok számára, akik ebben az időszakban a Hammel & Hochreiterhez Ügyfélként, Partnerként, Interimként, Tanácsadóként, Munkatársként vagy Szakértőként kapcsolódtak.
Virágh Rajmund így fogalmazott köszöntő szavaiban: intellektuális wellnessre számíthatnak a résztvevők az este során. Pedig Farsangzáró Party-t ígért a meghívó, a hölgyek a dresscode színajánlata alapján öltöztek, érkezéskor mindenki választhatott magának a dekoratív álarcok közül.
Ha van intellektuális wellness, akkor komoly szórakozás is van. Komolyzenével: a Rácz Cello Quartett műsorával, majd Jász András szaxofonjátékával.
És tudomány, friss kutatások adataival, nemzetközi példákkal, mindeközben üzleti vonatkozással is. Fülöp Márta szociálpszichológus, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadója és az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora nagysikerű, viharos tapssal záruló előadást tartott arról, hogyan jelenhet meg az együttműködés a versengésben. Bár a versenyről sokan negatív témákra asszociálnak, Fülöp Márta adatokkal, kutatásokkal támasztotta alá, hogy a közhiedelemmel ellentétben milyen pozitív hatásai vannak a jól kialakított, fair versengésnek. A professzor – aki visszatérő előadója a Hammel & Hochreiter rendezvényeinek – beszélt a kiegyensúlyozott, az eredményre törekvő, a hiperversengő, agresszív típusról, és arról is, hogy a versenyhez való viszonyulásunk milyen hatással lehet az egészségünkre. A versengéshez való attitűdökre vonatkozó állításai sokakat elgondolkoztattak. Sőt, magukra is ismertek az egyes típusokban, és szóba is hozták ezt később, a vacsorát követő beszélgetésekben.
Márta előadásából egyértelműen kiderült: az együttműködés akkor működik, ha van egy jó vezető, aki magasszintű, hatékony keretet tud biztosítani ehhez a munkatársak számára. Megtudtuk: a látszólagos együttműködés akár rosszabb is lehet, mint az együttműködés hiánya. Sőt, az USA General Social Survey (több mint harminc éve gyűjtik az adatokat) elemzéseiből az is kiderül, hogy minél erősebb a verseny egy adott szektorban, annál magasabb lesz a bizalmi szint. Nemcsak egyénenként: a munkatársak közötti versengéshez is „tiszta” versenykörnyezetet kell teremteni, ez a meghatározó alapja a jó együttműködésnek. Az erős verseny erős szankciókat eredményez, és ez hívja életre az erős és szabályos teljesítményt. Az erős versenykörnyezet tehát erős bizalmat és együttműködést eredményez, ami a csoportok, a vállalatok számára hatalmas előnyt jelent. Fülöp Márta arra az elgondolkodtató tényre is felhívta a figyelmet, hogy az agresszió és az együttműködés együttes stratégiája egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt, nagyon is sikeres. Magunknak az egyéneknek az egészsége a fair versenyben és jó együttműködésben biztosított a legjobban. Mindez – a rendezvény címében megígért interkulturális wellness fogalmától sem függetlenül – kulcstényező az egészség és a munkahelyi jóllét területén is. A professzor beszélt saját, munkatársaival hat évvel ezelőtt közösen publikált versengési tipológiájáról. Az önfejlesztőről, aki a versengésben tanulási és fejlődési alkalmat lát, hasznos képességek megszerzésének és a jó szórakozásnak a lehetőségét. A hiperkompetitív típusról: ők, az élet minden területén versenyeznek, ahol csak tudnak. A siker és a győzelem óriási jelentőséggel bír a számukra és sajnos akár tisztességtelenségre is hajlandóak a győzelem elérése érdekében. A „szimpla” versengéskerülőkről, akik nem tudnak pozitívan megküzdeni a vesztéssel, így inkább nem versenyeznek, hogy elkerüljék a bukást, és a szorongó versengéskerülőkről, akikben a versenyhelyzetek eleve szorongást ébresztenek, ezért ha nem muszáj, nem is lépnek bele versenyhelyzetekbe. Végezetül megemlítette a közömböseket is: őket egyszerűen nem érdekli semmilyen verseny, így hát nem is versenyeznek.
Az előadást panelbeszélgetés követte: Kristóf Györgyi kérdezte a résztvevőket a témával kapcsolatban, akik mindannyian saját szakterületük aspektusából gondolták végig a felvetett fogalmakat. Békefi Gábor, a Dreher Sörgyárak Zrt. vezérigazgatója első számú vezetőként szerzett, több évtizedes tapasztalatairól, bevált módszereiről számolt be. Köszönjük Gábornak és Kreiter Éva HR igazgatónak az együttműködést és hogy ilyen remek példával szolgálnak mindannyiunknak. Tóvári Zsuzsa pszichológusként az egyén oldalát, a különböző hatások megkerülhetetlen szerepét elemezte, míg Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus a csapat, a közösség verseny-vonatkozásairól beszélt.
Farsang idején a gasztro-vonalnak is kulcsszerep jut. A rántott borjút mindenki elismerően emlegette, a konfitált kacsacomb is népszerű volt, és a szezonális jelleget többek között a fánk erősítette. Az asztalok mellett hosszan folytak tovább az izgalmas beszélgetések, fergeteges volt a hangulat. Az öröm miatt, hogy találkozhattunk (vagy mert rég láttuk egymást), és az elhangzottak miatt is: a versenyhez vagy az együttműködéshez, vagy annak hiányához mindenki hozzá tud fűzni valamit a saját életéből, a pályája során gyűjtött élményekből. Vezetőként mindenkinek ugyancsak volt már része a verseny kezelésében, irányításában. Tűzoltáskor, krízishelyzetben, vagy akár (az oly ritka) normál hétköznapokban is. Akár a vállalati és az egyéni célok összehangolására, akár az ehhez szükséges kommunikációra gondolunk, a verseny és az együttműködés folyamatainak átgondolása, értelmezése elengedhetetlen. Hiszen 2023 elején más a verseny, mint két-három éve. A gazdaság, a környezet, a társadalom változásai új és új leckéket adnak fel a vállalati vezetőknek és az üzleti élet szereplőinek – érdemes tanulni, tapasztalatot cserélni és hasznosítani azokat.
Művészet, tudomány, üzlet, gasztro, farsang, ünnep – tényleg beszélhetünk intellektuális wellnessről. Köszönjük, hogy eljöttetek, köszönjük az együtt töltött ünnepet.
