Mondják, hogy aki szereti, amit csinál, azt nem fenyegeti a kiégés veszélye – vagy legalábbis kevésbé. Azonban nem mindig egyszerű rátalálni arra, mit is szeretünk igazán: a szakmánkat, az iparágat, a céges kultúrát? Aki azt csinálja, amit szeret, és jó is abban, az megél belőle, harminc- és ötvenéves korában is. Ha mást szeret ötvenkét évesen, mint amit tizenöt évvel azelőtt, akkor vált – és élvezi!
Már ha rátalál. Például a kiaknázandó erősségeire a gyengeségek helyett, és ha megérti, hogy a folyamatos siker folyamatos tanulást, fejlődést, munkát is kíván. Ha meghozza a döntést (és döntési pontok folyamatosan vannak), hogy vállalati struktúrában vagy külső szakértőként érzi-e jobban magát.
Aki váltani akar, annak érdemes szétnéznie a piacon: mennyire eladhatók a készségei, képességei. Hiszen ennek tekintetében igencsak hajlamosak vagyunk a téves becslésekre, pró és kontra egyaránt. Ezeket a tévedéseket védi ki az, aki részt vesz menedzser orientációs és akkreditációs programban, ami egy objektív megmérettetés.
Ilyen például a Hammel & Hochreiter Menedzser Akadémiájának Compass: orientációs és akkreditációs programja, amely segít „irányba állni”, teret ad a személyes fejlődési ambícióknak, segít újraértelmezni az egyén előtt álló lehetőségeket, és megtalálni a legjobb megoldást. Cél egy pontos profil kialakítása, és annak értékesítése, a váltás időszakában oly sokszor kialakuló légüres tér csökkentése, megszüntetése, sőt az önismeret fejlesztése is. Hogy végre ne kössünk alkut olyan munkakörökkel, amelyek már nem inspirálnak, és hogy több idő legyen magunkra, a családra, a pihenésre és a feltöltődésre is.
A folyamat természetesen nem egyoldalú: az interim szolgáltató is kap visszajelzést arról, hogy a leendő interim menedzser milyen szakmai értékteremtésbe vonható be. Milyen kereslet van erre a profilra, hova kerülhet a térképen, a szóba jöhető cégkultúrákban milyen tudást, készségeket preferálnak – vagyis, merre érdemes mozdulni. Az interim perspektíva minden ízében intenzív: a munkában, a fejlődésben és a javadalmazásban is. Osztrák vállalattól hollandhoz kerül az ember, onnan egy német kultúrába, majd esetleg projektmentes időszak következik – fejlődéssel, kapcsolatépítéssel.
Intuíció, kreativitás, alkalmazkodás, ráhangolódás – érthető, hogy sok megbízó csodatévőnek nézi az interimet. Pedig nem az, ám kétségkívül különleges szakember. Erőforráspótlást, hatékonyságnövelést, veszteségcsökkenést biztosít. A változó világ változó vezetője, aki nem pozícióhoz ragaszkodik, nem csöbörből vödörbe akar váltani, nem fogadja el a parkoló pályát, hanem felvállalja, hogy akár egy napon belül is vált a tréner, a coach vagy a tanácsadó szerepkörökön belül. Ráérez a szabadság és a rugalmasság, a színes kihívások és az interim jövedelem ízére, ahol nagyobb teret kap a munka és a magánélet egyensúlya. Tudja, hogy a tegnap tudásából holnap már nem biztos, hogy ugyanúgy meg fog élni, ezért választja az interim életformát. Tudja azt is, hogy ha szolgáltatóval dolgozik, akkor ez összehasonlíthatatlan értékű márkaépítést jelent.
Forrás: HRportál
