Megy minden a maga útján az őszi hónapokban? Vagy megjelentek a meglepetések, és meg kell állni, újra kell tervezni, extra forrásokat kell mozgósítani? Várd a váratlant címmel invitálta partnereit a Hammel & Hochreiter üzleti reggelire szeptember ötödikén. A rendezvény két kerekasztal-beszélgetésén a szakértők és a vezetők által megfogalmazott számos gondolat mindegyikét nehéz egy rövid írásban visszaadni: a legemlékezetesebbekből állítottunk össze egy csokorra valót.
Nem egyszerű kiengedni a kezünkből az irányítást – ez az oka, amiért a vezetők különösen nehezen fogadják a váratlan helyzeteket: mintha betoppant volna egy új főnök, Mr. Unexpected, csak éppen megfoghatatlan. Hogy mennyire, arra Mérő László, matematikus, gazdaságpszichológus professzor mutatott rá. Lehet próbálkozni becsléssel, jóslással, prognózissal, ám a rendszerszinten is jelentős számító változások legtöbbje lényegében előre jelezhetetlen. Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus a megszokás hatalmát hangsúlyozta, és azt, hogy minél jobban ragaszkodik valaki a mindennapokat összefűző szokásokhoz, rendszerekhez, folyamatokhoz, annál kisebb váratlanság is képes arra, hogy kibillentse az egyensúlyából. Magyarországon a legtöbb munkavállaló nehezen viseli a váratlant. Sok oka van ennek: a rendszerváltás előtt például a legtöbb munkahely működéséről mesterségesen le lett választva a váratlan, hiszen ez a piaci működés sajátja, és nem a szocialista tervgazdálkodásé. Tóvári Zsuzsanna, sportpszichológus a váratlanhoz kapcsolható különleges énállapotról beszélt: amikor úgy érezzük, bármi megtörténhet – rábízzuk magunkat a folyamatra, és elhisszük, hogy meg tudjuk oldani a helyzetet. Idetartozik az önismeret kérdése is: minél nagyobb valakinek az önismerete, annál inkább képes arra, hogy uralja a váratlan helyzeteket – magát legalábbis nem fogja meglepni. A felelősség pedig ezen a ponton nemcsak nyomasztó teher lehet, hanem belső hajtóerő és eszköz is, ami megoldásokat inspirál.
A váratlan helyzet megérkezése a legtöbb beosztottban azonnal bizonytalanságot generál, a bizonytalanság pedig sokakat rögtön bénít, blokkol. Egyrészt, mert úgy érzik az emberek, hogy nincs eszközük, ismeretük a váratlan helyzet kezelésére, másrészt óvatosságból. Jobb megvárni, mit reagálnak a többiek, körbenézni, mi lesz a reakció, addig se csinálni olyasmit, ami miatt aztán később megütheti az ember a bokáját. Márpedig emiatt értékes pillanatok, órák, napok veszhetnek el: a lehetőségből, ami a váratlan krízisét pozitív megoldásba fordíthatta volna át.
Szabados Richárd, az Erste Bank Hungary Zrt. Vállalati üzletágvezetője is a lehetőséget húzta alá: a váratlanban ott a kihívás és az újdonság ígérete, hiszen a helyzetből tanulhatunk, megerősödhetünk és fejlődhetünk általa.
Horváth Tamás, a Konica Minolta Operations Directora a kommunikációt és a transzparenciát emelte ki: aki nem ügyel arra, hogy folyamatosan képben legyenek az emberei, az nem csodálkozhat, ha a vállalatán úrrá lesz a bizonytalanság.
Simó György arra hívta fel a figyelmet, hogy a váratlant hordozó folyamatot érdemes rövidebb szakaszokra felosztani. A kisebb fázisok már tartalmaznak kiszámítható elemeket, így hozzájárulnak a nagy egész egyensúlyának fenntartásához.
Márton Katalin, a Praktiker HR igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az üzleti világban nem tankönyv szerint működnek a dolgok, így a vezető nem lepődhet meg azon, hogy folyamatosan érkeznek a váratlan helyzetek.
Az a baj… Tipikus, jól ismert energiarabló mondatunk ez a váratlan helyzetekben, és a leghatékonyabban talán így érdemes befejezni: az a baj, hogy sokszor a problémákat is azonnal bajnak látjuk, és nem a megoldást keressük, hanem a menekülési útvonalat vagy a hárítás lehetőségeit.
A videót készítette: marcellviragh.com
A rendezvényről készült összefoglaló további megjelenései:
