Vannak azok az anyukák, apukák, akik rohadtul szeretnék, hogy a gyerekeik okosak legyenek ezért úgy beszélnek velük, mint egy tv bemondó csak kicsit lassabban…

Mindent elmagyaráznak, hogy a kis tanítvány pontosan tudja mikor, mire, hogy kell reagálni. Mindenre legyen válaszuk, ahogy a szülők is mindent tudnak és lehetőleg minden kiszámíthatatlan érzést, megérzést zárjanak ki…

Aztán amikor fiatal felnőttként eljönnek pszichológushoz akkor derül ki, hogy mennyire fejben vannak, élik az életüket. Mindent nagyon “okosan” hosszan magyaráznak folyamat szinten, de, hogy egyébként, hogy vannak és mit éreznek belül, azt nem tudják elmondani. Arra nem figyelnek, mert az veszélyes és kiszámíthatatlan…

A döntéseiket hosszas mérlegelés után hozzák meg és még párt is inkább észérvek, mint érzések alapján választanak.

Okos választások ezek a párok valószínűleg csak az ágyban lehet dögunalmas az élet. De legalább sosem fogják meghúzni a hátukat semmilyen pozícióban és harapás nyomot sem kell majd sállal eltakarni.

Amilyen biztonságos útnak tűnik a racionalitás és a józan ész páncéljának mindennapos viselése, annyira veszélyes is mert míg fejben él okoska, addig azért az érzései ott “rosszalkodnak” a testében és előbb utóbb valamilyen kerülőúton előtörnek. Ilyen kerülőút lehet a manapság egyre gyakoribb pánikbetegség, amikor is váratlanul ránk tör a félelem. Az okosak persze vannak annyira okosak, hogy ezt olyan helyzetben engedik meg, ami közelebb van a racionalitáshoz ezért repülőút előtt vagy utazás közben félnek mert ott ez megmagyarázható, de hosszútávon kiszámíthatatlan hol találnak utat az érzéseik. Ha nem kezdik el megtanulni jól kifejezni az érzéseiket akkor egyre több helyen fognak félni vagy feszülni.

Szóval jobb, ha megéljük őket, ha már érzőidegekkel van behuzalozva minden kicsi részlete a testünknek. Nem véletlenül!

A testünk okosabb, mint mi!

Figyeljünk a mesterre jobban.

Tóvári Zsuzsanna

Forrás: GyereVelem