Sokan nem pontosan tudják mi is az interim menedzsment. Módszer, eszköz, életmód, netán vallás? Sorozatunkban bemutatjuk Fejős Pétert, aki interim menedzserré vált, kiderül, hogy tervezte-e vagy sem. Péter, a Nyenrode Business University, NL, és az Interim Manager Academy, HU végzős hallgatója, az Alumni Club elnöke és Hammel & Hochreiter interim menedzser.

Hogyan lett termelési vezetőből interim menedzser?

Ha jól tudom, egyáltalán nem tervezte ezt.

Olyannyira nem, hogy csak a második interim projektem végére döntöttem el végérvényesen, hogy ez az én utam. Több mint 25 évet dolgoztam termelési vezetőként, műszaki igazgatóként, gyárigazgatóként és profitcentrum vezetőként. A váltásokhoz mindig az adta meg a lökést, hogy a szakmai kihívásokkal szerettem foglalkozni, míg a belső harcok és a politika távol álltak tőlem. Persze egy „dobozban ülve” nem tudtam elképzelni, hogy más megoldás is létezik, de végül éppen politikai okból váltam álláskeresővé, amikor egy ismerősön keresztül kapcsolatba kerültem Györgyivel.

Nem mondanám, hogy az első beszélgetéskor rávágtam volna, hogy interim szeretnék lenni, de abban maradtunk, hogy éppen adott egy projekt, amin kipróbálhatom magam.

Mik voltak az első benyomásai?

Megtapasztaltam, hogy 100%-ban felelek magamért, teljes szakmai és személyes felelősséget vállalok. Ezt pozitívan értékeltem, ugyanakkor először riasztó volt, hogy nincs „hátország”, csak magamra, a saját szakmai tapasztalatomra és tudásomra számíthatok a feladatok megoldásánál, a mögöttem álló interim szolgáltatónak ugyanis nem a szakmai segítségnyújtás a feladata. Örömmel láttam, hogy meg tudom mutatni a felkészültségemet, gyorsan elfogadnak és hitelessé tudok válni a megbízó számára.

Milyen volt interimként belecsöppenni a megbízó cég szervezetébe?

Bárhova bekerülök, először mindig „kóstolgatnak”, próbálják lemérni a szakmai tudásomat, hozzáállásomat és az emberi tulajdonságaimat. Fontosnak tartom, hogy a meggyőzéshez, a megbízó lenyűgözéséhez soha nem azt kell bizonyítanom, hogy én mennyire jó vagyok és miket tudok, hanem mindig a másik fél szemszögét előtérbe helyezve kell bemutatnom, hogy miben tudok a konkrét esetben segíteni. Nagyon meggyorsítja az elfogadást, ha a potenciális lehetőségek bemutatása mellett egy-két „alacsonyan lógó gyümölcs” azonosításán keresztül gyors eredményeket tudok felmutatni.

Miért éppen a második projekt után „véglegesítette” a döntését?

Az első után úgy éreztem, hogy egyszer jó volt, de ebből azért nem vonnék le hosszú távú következtetést. Szerencsém volt, mert a projekt lezárása után néhány héten belül érkezett a következő lehetőség, amit nem utasítottam vissza. Miután ekkor is jól éreztem magam és maga az interim konstrukció is tetszett, úgy láttam, ez lehet az utam. Az első megbízás indulásától a második lezárásáig nagyságrendileg egy év telt el, és „félidőben” elindult az Interim Menedzser Akadémia is, ahol már kifejezetten az interimségről tanulhattam. Azóta is nagyon tetszik, hogy folyamatosan új projektekkel, új területekkel találkozom, rengeteget tanulhatok és szélesedik a látóköröm. Össze sem hasonlítható ez az alkalmazott vezető léttel, de ezt persze „a dobozból” még én sem láttam.