Kitartás, felkészülés, a csapat érdekeinek az egyéni érdekek elé helyezése, a konszenzusos hierarchia elfogadása – mind olyan tényező, amely a sportban és az üzleti életben egyaránt kiemelt szerephez jut. Ha valaki a sportban megtanulja ezeket, akkor később, menedzserként is sikeresen tudja alkalmazni őket.  Ilyen értelemben a fiatalon űzött sport üzleti befektetésnek is tekinthető.

Az edző először a csapattal vagy a versenyzővel közösen, annak képességeit figyelembe véve meghatározza az elérendő stratégiai célokat. A célok eléréséhez kiválasztják a megfelelő edzésmódszereket, kidolgozzák az edzéstervet és elkezdik a felkészülést, közben folyamatosan mérik, hol is tartanak a kitűzött célokhoz képest. Ha csapatjátékról van szó, mindenki megtanulja, mi lesz a taktika, hol a helye a csapatban, hogyan vesz részt az összjátékban; esetleg közben új játékosok is kellenek, és meg kell szabadulni azoktól, akik nem illenek a játékmódhoz. Közben kiismerik a leendő ellenfelek gyengeségeit, erősségeit, felkészülnek a versenyen várható helyzetekre. Majd amikor a meccsre, versenyre kerül a sor, már remélhetőleg mindenki tudja és teszi a dolgát, betartja az előzetes edzői utasításokat, és a siker sem marad el.

Helyettesítsünk most be más fogalmakat a fenti eseménysorban. A stratégiai cél legyen a 3-5 éves, hosszú távú üzleti célkitűzés; az edzésterv az ehhez kidolgozott éves üzleti terv, amelynek teljesülését persze folyamatosan mérjük. Feláll a csapat, és ha kell, újjáalakítjuk a szervezetet, cseréket hajtunk végre az egyes posztokon, és erősítjük az együttműködést a csapattagok között. Közben figyeljük a piacot, nézzük, mit lépnek és mire készülnek a versenytársak. Aztán ha belépünk az új piacra, kijön az új termék vagy szolgáltatás, már magabiztosan állhatunk ki arra a küzdőtérre, amit versenypiacnak hívnak.

A fentiek is mutatják, hogy nem túlságosan erőszakolt az analógia a versenysport és az üzleti élet között. A párhuzam persze nem egyenlőségjel, de ettől még a sport számtalan olyan készséget, képességet és tulajdonságot tud kifejleszteni vagy erősíteni az emberben, amelyekre üzleti vezetőként is nagy szükség van – mondja Kristóf Györgyi, a Hammel & Hochreiter ügyvezetője. „A sport megköveteli a rendszeres  munkát, a kitartást, megtanít elviselni a kudarcot és a sikert egyaránt, vagyis gyakorlatilag mindent meg lehet tapasztalni a sport kapcsán”, fogalmaz a szakértő.

Ebben pedig szinte mindegy, hogy egyéni vagy csapatsportot és azt milyen szinten űzi valaki. Az egyéniben megtanulja az ember, hogy a sikerért és a kudarcért is maga felel, nem háríthatja másra a felelősséget; a csapatsportban pedig a közös célért folytatott együttműködést lehet elsajátítani. És nem kell feltétlenül a legmagasabb szinten űzni sem a sportot. Persze, jó tud lenni, ha másokkal méri össze az erejét, felkészültségét valaki, de nem megvetendő cél a magunk elé kitűzött, mások által talán szerénynek titulált eredmények elérése sem.

 

Kétszer a csúcson?

 

Érdekes megfigyelést tett Kristóf Györgyi, miközben Szívós Márton vízilabdázóval készültek a cikkben is boncolt témában tartott rendezvényükre. A sportot már abbahagyó vízilabdázókat számba véve azt találták, hogy akik igazán kimagasló eredményeket értek el (világ- vagy olimpiai bajnokok lettek), többnyire valami egyéni hivatást választottak: orvosok, vállalkozók lettek. Aki viszont középszinten abbahagyta a sportot vagy csak lelkes amatőrként űzte azt, nagyobb valószínűséggel lett menedzser egy nagyvállalatnál. „Aki a sportban csúcsokat dönt, menedzserként már kevésbé tudja ezt megtenni, mert később kezdi a karrierjét. Az átlagos sportolóból inkább lesz kiemelkedő menedzser, mint a világklasszis versenyzőből. Nagyon ritka, hogy valaki az élet két különböző területén is világszínvonalút alkosson”, magyarázza ennek hátterét Kristóf Györgyi.

 

Nyerni is tudni kell

Rendszeresség és kitartás – beszélgetőpartnereink ezt emelték ki az első helyen, amikor arról kérdeztük őket, hogy mit adott nekik sportmúltjuk. Pósfai Gábor, aki a hazai Decathlon-leányvállalat vezetése után most Ausztriában dolgozik az áruházlánc kiépítésén, és jelenleg is az osztrák másodosztályban pingpongozik, így fogalmazott a kitartással kapcsolatban: „Az ember megtanulja, hogy ne hagyja abba az első kudarcoknál, hogy kitartással, sok-sok tanulással és gyakorlással messzire el lehet jutni. A sportban a tehetség maximum 10-15 százalékban számít, a többit a szorgalom teszi hozzá, és ugyanez igaz a munka világára is. Lehet valaki áldott tehetség, lehetnek jó ötletei, de ha nem teszi mögé minden egyes nap a szükséges munkát, nem fog működni a dolog.”

Az egyéni sportok közül a futást, a csapatsportok közül pedig a röplabdát űző Szebellédy Balázsszervezetfejlesztési szakértő a kitartást abból a szempontból emeli ki, hogy tudatosítja az emberben: egyszer minden nehézség véget ér. Lehet sok, nagyon sok a munka, lehet óriási a stressz, de nem kell kétségbeesni tőle. Egyszerűen csináljuk a dolgunkat, és egyszer a végére érünk, mint ahogy ha elég sokáig folyamatosan egymás elé tesszük a lábunkat, lefutjuk a maratont.

Ennek a másik oldala, hogy a sport képes kimozdítani valakit a komfortzónájából, és ha ehhez hozzászokik, akkor később sem zavarják meg a nehéz helyzetek. A jó felkészülés segít a váratlan nehézségek leküzdésében, vagy éppen a szerencse megragadásában – utóbbinak a sportban és az üzletben is nagy szerepe lehet. A téthelyzetek megfelelő kezelése rendkívül fontos, teszi ehhez hozzá Virágh Rajmund, a Hammel & Hochreiter másik ügyvezetője. A jó sportoló megtanulja, hogy akkor is a legjobbat hozza ki magából, amikor sok múlik a sikeren vagy a kudarcon, és ezt minden menedzsernek is el kellene sajátítania.

Pósfai Gábor számára az egyik legfontosabb tapasztalat az volt, hogy megtanult veszíteni és nyerni is. Át kell élni, hogy milyen érzés, amikor nem sikerült valami, és mégis tovább kell menni, újra kell kezdeni. De a helyén kell kezelni a sikert is, mert a sportban és az üzletben is könnyen megbosszulja magát, ha valaki elbízza magát egy győzelem után.

 

Csapatok és szerepek

Az együttműködést a csapatsportok tudják a legjobban fejleszteni, bár minden egyéni sportágra is el lehet mondani, hogy társak nélkül nem megy. Csapatban játszva viszont hamar kiderül, mennyire fontos, hogy miként tud összeállni egyetlen egésszé a sok kis részlet. „Az kevés, hogy egyénileg mindenki tehetséges, az is fontos, hogyan működik együtt az egész. Nem csak góllövők kellenek egy csapatba, hanem olyanok is, akik hátulról irányítanak vagy éppen a gólpasszokat adják. Amikor a vállalatnál rakom össze a saját csapatomat, akkor is figyelek arra, hogy ne csak szupertehetségek legyenek benne, hanem olyanok is, akik átvitt értelemben a zongorát cipelik. Ettől még nem lesz valaki kevésbé fontos, mint a többi, de jó csapatmunka abból lesz, ha vannak kiosztott szerepek”, mondja Pósfai Gábor.

A szerepek persze nem függetlenek a csapat választott stratégiájától és az annak alapján felépített játékmódtól. Szebellédy Balázs focis hasonlatával élve: ha gyors, de alacsony játékosaink vannak, akkor nem érdemes beívelésekkel próbálkozni, menjünk inkább rá a rövid, gyors passzokra. De ha már így épül fel a játékstílusunk, akkor ezen ne változtassunk akkor sem, ha éppen le tudnánk igazolni nagy ellenfelünk kiválóan fejelő játékosát. Hiába jó ő egyénileg, ha a csapat taktikája nem így épül fel.

Az üzleti életre ezt úgy lehet lefordítani, hogy ha adott stratégiára és kompetenciákra alapozzuk a vállalat működését, akkor ne keressünk más kompetenciákat csak azért, mert menők a piacon. „Ha például az állami szektorban akarunk érvényesülni, akkor olyan projektmenedzsert vegyünk fel, aki képes betű szerint betartatni a szerződésben foglaltakat, mert ez fontosabb, mint hogy például mennyire ért az agilitáshoz”, hoz egy konkrét példát Szebellédy Balázs. És még valami: ha már elköteleztük magunkat egy stratégia és játékstílus mellett, akkor ragaszkodjunk is hozzá egy darabig legalább amíg ki nem derül, hogy mennyire válik be.

 

Edző nélkül nem megy

A csapatösszetétel pedig már el is vezet bennünket egy másik fontos szerephez: az edzőéhez. Az üzleti vezető ugyanis nem csak csapatjátékos, hanem egyben edző is, akinek kulcsszerepe van az irány meghatározásában, a játékosok motiválásában, és akit jó esetben tisztelnek a játékosok. „Ezt azonban ki kell érdemelni. A kung-fuban, mint a keleti harcművészetekben általában, óriási tisztelet övezi a mestereket. „Ez a tisztelet azonban a tudásnak, az érdemnek szól, nem pusztán annak, hogy a hierarchiában feletted áll”, mondja Gál István, a MAVIR vezérigazgatói tanácsadója, aki már felnőttfejjel kezdte el a harcművészetet. Így látja ezt a Pósfai Gábor is. „Az edzőben csak akkor fog bízni a csapat, ha hitelesnek tartják. Egy ilyen edző sokkal többet is ki tud hozni egy csapatból, mint aki csak hajtja a sportolókat. A saját cégünknél is láttam, hogyan omlik össze egy korábban jól teljesítő csapat, amikor az új vezető nem ért szót velük”, említ egy fontos szempontot.

 

Ne add el a holnapot!

 

Szebellédy Balázs a saját kárán tanulta meg, hogy egy mai siker a holnapi kudarcnak is melegágya lehet. Futóként egy versenyen szerette volna megjavítani előző évi eredményét, még úgy is, hogy nem volt alkalma rendesen felkészülni. A versenyen aztán jól kijött a lépés, jött a motiváció és segítséget is kapott, így meglett a csúcsdöntés.

Két nap múlva viszont fontos meccset játszott röplabda-csapatával, amelynek meghatározó játékosa. A túlzott megterhelés nem múlt egy nyomtalanul: hamar cserét kellett kérnie, és a csapat, részben miatta is, kikapott. „Akkor megtanultam, hogy a siker nagyon jól esik, de nem szabad elfelejteni, hogy milyen árat fizetünk érte. A maratont sem az első kilométeren kell megnyerni, és a végén az lesz az első, aki végig egyenletes teljesítményt tud nyújtani, és a finisben is bírja szuflával”, vonja le a tanulságokat.

 

Fontos, hogy az edző feszült helyzetekben is higgadt maradjon, mert csak ebben az esetben tud segíteni a csapatnak. Ő az, aki valamennyire kívülről, objektíven látja a dolgokat, nem ragadja el annyira a játék heve, mint azokat, akik a pályán küzdenek. Különösen a jelenlegi, önmegvalósításra hajlamos Y és Z generációk esetében lényeges, hogy elfogadják: nagyobb eséllyel jön a siker, ha az edzőre hallgatnak, és az is a rutin része, hogy tudják, mikor lehet eltérni a megbeszélt taktikától, legyen szó sportról vagy üzletről. A jó edző tud priorizálni is: hiába lát akár 7-8 pontot, ahol bele lehetne avatkozni a játékba, szűkítse le a tanácsait arra a kettő-háromra, amelyekkel a legkönnyebben lehet a legjobb eredményt elérni.

De ha a versenyszerű sportról esetleg már le is késett a gyakorló menedzser, valamilyen rendszeres testmozgást mindenképpen iktasson be a napirendjébe. „Legyen szó kocogásról, futásról, kutyasétáltatásról, mindegyik segít levezetni az óhatatlanul felgyülemlő stresszt, amivel nem csak az egészségét védi, de a napi munkájának elvégzését is segíti”, teszi még hozzá végül Kristóf Györgyi.

 

Forrás: ITBusiness