Női karriermenedzsment Kristóf Györgyivel: learning-by-doing

Az ENSZ globális kutatása nemrégiben kimutatta, hogy a koronavírus-járvány mintegy negyedszázaddal vetette vissza a nők helyzetét az elmúlt időszakban, és a nemek közötti egyenlőtlenségek sajnos még tovább mélyültek. Nem mintha a járvány előtt minden rózsás lett volna ezen a téren – ám kétségtelen, hogy a kilencvenes évekhez, vagy a kétezres évek elejéhez képest igenis történtek előrelépések. Ma szerencsére tudjuk, legalábbis elméletben mindenképp, hogy a szakmai út tervezését a nőknek már a húszas éveikben el kell kezdeni, mert a harmincas években már azt esszük, amit főztünk. Persze változtatni, váltani sosem késő, a lényeg, hogy tudatosan tegyük! Alkalmazott, felsővezető, vállalkozó, külső szakértő, családi cégben dolgozó – ma már számtalan életforma közül választhatnak a nők is.

Kristóf Györgyivel, a Hammel & Hochreiter ügyvezetőjével, interim szakértő és vezetői stratégiai tanácsadó, beszélgettünk a karrierváltásról, ő maga igen korán lett útkereső, aki épp 18 éve, sok kanyarral találta meg hivatását.

Kislánykorában arra vágyott Györgyi, hogy minél többet utazhasson, mert amikor szülei külföldön jártak, ő mindig a nagymamánál maradt. Így már 5 éves korától azon morfondírozott, hogy ha nagy lesz, biztosan sokat fog utazni és azt kérdezgette, hogy milyen foglalkozással lehet ezt megtenni; azt a választ kapta, hogy a külkereskedők utaznak, utazhatnak. Ne feledjük, ez a 70-es években történt. Gimnazista korában, már a nyolcvanas években, aztán páratlan lehetőség került elébe, KOTK tanfolyamot hirdettek az iskolában és ő rögtön élt is vele: külkereskedelmi tanfolyamra járhatott a belvárosba. Szülei időközben kávézót nyitottak a kettes út mentén, ahol Györgyi fagylaltot, süteményt árult szabadidejében, lett zsebpénze és rengeteg emberrel megismerkedett. A zsebpénz egy részét a belvárosban el is költötte, mint egy rendes gimnazista ruhákra és bizsukra és közben megtanult varrni is, és már nem kész ruhákat vett a belvárosi butikokban, hanem szebbnél szebb anyagokat. A séták közben arról is álmodozott, hogy szállodában fog dolgozni, azonban gyakorlatias gondolkodása már akkor hamar elvetette ezt az ötletet: rájött, hogy ez a szektor nem hagy időt a pihenésre, a magánéletre – sőt, akkor kell kiszolgálni a vendégeket, amikor ő maga éppen nyaralna, vakációzna. A hálózatokat meghatározó gyenge kapcsolatokról akkoriban jóval kevesebbet tudtunk, ám ugyanúgy érvényesek voltak. Az egyik vendég egy szokásos udvarias beszélgetésnél megkérdezte a fiatal gimnazistát: mi szeretnél lenni? Györgyi azonnal lelkesen rávágta, hogy külkeres, bár még akkor sem pontosan tudta, hogy az mi, de az biztos volt, hogy utazik. A vendég felnevetett, és máris volt egy javaslata: tudod mit, a Chemolimpexnél dolgozik egy barátom, beszélj vele!

Így került Györgyi a Chemolimpexhez a 80-as évek végén, de 1992-ben jött az alanyi külkereskedelmi jog, amely minden iparvállalat számára kinyitotta a kaput, hogy önállóan exportáljon-importáljon. A törésre úgy emlékszik vissza, hogy megrázó időszak volt számára, nem tudott semmi mást elképzelni, de iparvállalati export osztályon nem szeretett volna dolgozni. Rendszeresen álmodta, hogy interjúzik a Chemolimpex valamelyik pozíciójára, és semmilyen ötlete nem volt, hogy mi is legyen ezután.

Saját útkeresése során lassan ráébredt: önmagának kell megfogalmaznia, mit szeretne csinálni, keresve a magához leginkább illő iparágat és cégkultúrát.

Dolgozott különböző iparágakban, különböző cégkultúrákban, mindegyik modern és érdekes volt, de se a pénzintézeti, se az IT szektor nem volt szerelem, azonban rengeteget lehetett tanulni. Ekkoriban fedezte fel kiemelkedő értékesítési affinitását, képességeit, hogy érti és megérti az embereket, ám a konfliktussal is szembesült: ha feleség és anya, sőt még vezető is szeretne lenni egyszerre, célszerű váltania. A legnagyobb kihívás az volt, hogy megtalálja a szolgáltatást, amit értékesít, mert abban már biztos volt, hogy szolgáltatás-értékesítés lesz az irány. Tudatos útkereső lett: elismert megoldásszállítóvá akart válni. Mérföldkő volt ez a karrierútján, mert ekkor lett biztos abban, hogy az ügyfél igényeinek pontos megértésére kell specializálódnia, majd a legmegfelelőbb szakembert leszállítania.

Idén tizennyolc esztendeje, hogy először férjét eladta külsősként egy projektre, interim menedzsernek, majd másoknak is adott karriertanácsokat.

Saját bevallása szerint férjének, Virágh Rajmundnak is nagy szerepe van abban, hogy az interim menedzsement szolgáltatásból nem szállt ki pár év után, hanem esélyt adott a tartós elköteleződésnek. Az elmúlt tizennyolc évben Magyarországon is meghonosította az interim menedzsment európai úttörőiként számon tartott hollandok által kidolgozott megoldásokat.

A Hammel & Hochreiter, Magyarország legaktívabb interim menedzsmentszolgáltató cégének arcaként egyszerre kamatoztatja karrierje során megszerzett és felfedezett szakmai kompetenciáit, valamint koordinációs, cégvezetési  képességeit. Megélve a változatosság iránti igényét: évről-évre izgalmas, színes kép tárul elé a piacon, az egész ország területén dolgozik projekteken, a legtöbb szektorban és a legkülönfélébb cégkultúrákban lehet jelen. Végül, de nem utolsósorban: folyamatosan támogatva a női karriermenedzsment kihívásaival, kérdéseivel, aktuális trendjeivel szembesülő vezetőket, munkaadókat. Személyesen is, szakértőként is – és vállalatvezetőként is.

A Hammel & Hochreiter aktív résztvevője a Két Lépés programnak: a vállalat hisz abban, hogy a nőknek és férfiaknak együtt kell tenniük azért, hogy a nők is ugyanolyan lehetőségekhez jussanak a munkahelyen, mint a férfiak. Szerepet vállal a Nyitottak vagyunk és a Közös Ügy kezdeményezésekben is, amiben cégvezetők, nők és férfiak együtt állnak ki a nemek közötti esélyegyenlőségért a munkahelyen. Györgyi pedig családanyaként és vezetőként, magánéleti és munkatapasztalatból is tudja: akinek családja van, annak a legnagyobb buktatót az jelenti, hogy az összes szerepben azonos hatékonysággal egy időpillanatban akarnak helyt állni. Holott érdemes a karriertervezésnél figyelembe venni, hogy a gyerekek óvodás évei alatt lehet a legtöbbet egy napon belül tömbösítve dolgozni, amikor még nincs különóra, logisztika. A suli alatt minden páratlan év nehéz, a férjeket pedig úgy negyven körül éri el az életközepi válság – ezekre az életszakaszokra is készülni kell.  Bár régen perfekcionista volt, mégse minden sült el tökéletesen, élete minden területén voltak magasságok és mélységek. Szívügye, hogy támogassa a fiatalabb korosztályokat, legyenek akár 20-as, 30-as, 40-es éveikben. Hisz abban, hogy az út a lényeg, és mindegy, hogy melyik évtizedben, de megtaláld magad, hivatásod, szeresd amit csinálsz és akkor egészen biztosan meg tudsz élni belőle. Neki sem sikerült folyamatosan, „De nem ez a lényeg- mondja – , hanem az, hogy menjünk az úton és oda fogunk érni, a kitartás, hit önmagunkban a legfontosabb kompetenciák, ha nem sodródni akarunk.”

Gyakorlatias gondolkodóként, mottója, a „make or buy”, azaz döntsd el, mi az, amit te csinálsz és mi amit „delegálsz” vagy „kiszervezel”.

Ehhez persze szükséges egy támogató, de legalább egy együttműködő partner. Ugyanis nem lehet egy időpontban lekvárt főzni, edzeni, gyereket nevelni, karriert építeni, házasságot megtartani.” – javasolja Györgyi. A női vezetőknek általában kevesebb beosztottja van, kevesebb kapcsolatépítő programra járnak. Sokat dolgoznak, ahelyett, hogy dolgoztatnának vagy koordinálnának. Pedig megérné!

„A nőknek mindig párhuzamosan kell tervezniük aszerint, hogy mit csinál éppen a férjük, partnerük és mekkorák a gyerekek. Hiszen ha ők nem tartják meg a családot, akkor senki! A külsős vagy belsős legyek? – kérdéshez mindezt át kell gondolni. A sorsunk a személyiségünk és az önismeretünk következménye, a jó hír: mindkettő fejleszthető.” – mondja Györgyi, aki a számok tekintetében kérlelhetetlen, az emberekben és a fejlesztés erejében viszont mélyen hisz.

Szerző: dr. Szvetelszky Zsuzsanna