Időről időre felmerül a kérdés, hogy drága-e az interim menedzsment szolgáltatás. Cikkünk kiindulópontja egy közösségi oldal szakmai csoportjában ebben a témában kialakuló diskurzus. Mi a különbség egy interim menedzser és egy alkalmazott vezető között, és egyáltalán lehet-e összehasonlítást tenni? Sikerdíjas-e a szolgáltatás, és min múlik a siker? Mennyire relatív a kérdés? …

A web2, a közösségi oldalak térhódítása számtalan módon és formában alakítja át a HR tevékenységét, ennek lehetséges veszélyeiről és hátrányairól jogosan születnek szép számban cikkek. A LinkedInen futó, moderátor által ellenőrzött szakmai csoportok működése azonban kétségkívül az előnyök mellett szól: szakmai berkeken belül nyer új értelmet egy-egy szárnyra kapott téma, az érdeklődők első kézből nyerhetnek információt, olvashatják el “kollégáik” tapasztalatait. A Magyarországi HR vezetők csoportban merült fel a kérdés: Drága-e az interim menedzsment szolgáltatás?

A kérdező Szatmári Violetta, a Gexpro Services Europe HR-generalistája, klubtársai tapasztalataira volt kíváncsi a témában. Felvetésében a kérdést tovább bővítve az után érdeklődött, hogy valóban extrém mértékben eltér-e az alkalmazott vezető díjazása az interim menedzsment díjazásától. “Nem érvényesülnek itt a piaci törvények?” Az eszmefuttatás remek vitaindítónak bizonyult: bár a hozzászólók a téma lényegi szempontjait illetően egyetértettek, többféle irányból közelítették meg a kérdést, összegeztek és újraértelmeztek. Az egyik legerősebb irányt az alkalmazott vezető és az interim menedzser összevetése jelentette, illetve sokan gondolták úgy, hogy a kettő nem értelmezhető egy dimenzióban.

KÖRTÉT AZ ALMÁVAL

Cser László, a csoport moderátora, három éve gyakorló interim vezető, szögezte le először a “drágaság” relatív voltát: “sokkal több a hozzáadott értéke egy interim vezetőnek, mint az esetleges költség többlet.” Mint hozzászólásában megfogalmazta, az interim vezetők költségét nem egy hagyományos munkavállalóéhoz kell hasonlítani, hanem egymáshoz, illetve a feladat értékéhez. Jól, gyorsan és hatékonyan megoldani egy problémát nagyobb nyereség, mint egy gyengébb vezető, vagy üres pozíció miatti veszteség. Ehhez többen is hozzátették: az elhúzódó felsővezetői kiválasztás, és az átmeneti helyzetből adódó szervezeti bizonytalanság “költségét” is mérlegelni kell.

Mit is hasonlítunk össze mivel? – Kristóf Györgyi, a Hammel & Hochreiter ügyvezetője megalapozatlan válaszok helyett inkább így tenné fel a kérdést. A HR Portálnak elmondta: az alkalmazott vezető és az interim menedzser költségei között összehasonlítást tenni, még a klasszikus gap menedzsment projekteknél (ahol kialakult működő feladatkörök, hatáskörök, folyamatok vannak) is sántít. “Mivel az interim menedzsment felsővezetői, vezetői erőforráshiány pótlás, prémium szolgáltatás! Itt az alapkérdés a van, vagy nincs erőforrás, és ha nincs, mennyi veszteség keletkezik, ha van, mennyi nyereséget tud termelni.” Az ügyvezető hozzátette: a gap menedzsment projektek piaci súlya mostanra jelentősen csökkent.A reorganizáció, portfóliómentés és gyáráttelepítés területei ennél jóval összetettebbek, nagyobb kaliberű, senior interim menedzsereket, több cégkultúrában és iparágban szerzett vezetői tapasztalatot kívánhatnak meg, ezért nehéz is lenne korrekt összehasonlítási alapot találni. “Almát hasonlítunk tehát a körtéhez, amikor az alkalmazott vezetői juttatási csomagot az interim díjazáshoz mérjük. Mindemellett nagyon sok felsővezető első ránézésre, érzelmi alapon, az interim napidíját a saját havi nettó fizetésével hasonlítja.

Az interim napidíj egy vállalkozás árbevétele, a felsővezető havi bruttó-bruttó munkabérköltségével hasonlítható össze legfeljebb.” Az ügyvezető szerint természetesen mindkét oldalnak, a szolgáltatás vásárlójának és az interim jelölteknek is van hová fejlődnie. “A vásárlónak bármilyen megoldás drága lesz, ha nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy mettől meddig és milyen feladatra keresi az erőforrást. Az ex alkalmazott vezetők többsége pedig abba a hibába esik, hogy eleve késznek érzi magát erre a hivatásra, nem akarnak önmaguk fejlesztésére időt, energiát és pénzt költeni, holott tapasztalataink szerint legalább másfél évet vesz igénybe az átalakulás. Így előfordulhat, hogy a szolgáltatás értékesítésében és a projektek pontos céljának meghatározásában, valamint az elkérhető napidíj mértékében sincs kellő tudásuk, tapasztalatuk” – fejtette ki az ügyvezető.

PROJEKT ALAPÚ MUNKA 

A szakmai diskurzus során többen kiemelték: az interim menedzsment szolgáltatás esetében a projekt szemléleten van a lényeg. Önálló projektnek kell tekinteni, jól meghatározott feladatokat és célokat kitűzni, mindezt egy szerződésben egyértelműen rögzíteni. Tiszta, világos elvárás rendszer, önálló költségvetés – ezek a kiemelendő kulcsszavak.

NEM DRÁGA, CSAK HIBA VAN A RENDSZERBEN 

Az interim menedzsment hatékonysága, és drágaságának relatív volta a hozzászólók közül senki számára sem volt kérdéses. Csati Béla, a SaGa-Foods Zrt. controlling vezetője, hogy ennek megdönthetetlenségét igazolja, külön megbízó kategóriákat állított fel, és egyesével értelmezte azok tapasztalatait, akik drágának tartják a szolgáltatást. Szerinte az a megbízó, aki az előtt találja drágának, hogy igénybe venné, az vagy a megoldandó probléma tartalmát becsüli alá, vagy pedig tisztában van vele, hogy a probléma fennmaradása okozta kockázat kisebb anyagi kárral/teherrel jár, mint az interim menedzser díjazása. Az a megbízó, aki az után találja drágának, hogy igénybe vette, az vagy elnagyoltan definiálta a megoldandó feladatot, vagy a szerződésből hiányzó kontroll pontok okán nem tudja számon kérni az interimtől a feladat maradéktalan teljesítését. Ez utóbbi esetben a megbízó és az interim közös felelőssége a kudarc.

“Tehát igazából az a drága, mikor úgy érezzük, keveset kapunk a pénzünkért” – összegezte a konklúzióban ezt a hozzászólást Szatmári Violetta.

A SZOLGÁLTATÓ HOZZÁADOTT ÉRTÉKE 

A szakmai diskurzus során a szolgáltató felelőssége, és hozzáadott értéke is említésre került. Kristóf Györgyi a HR Portálnak adott nyilatkozatában leszögezte: a szolgáltatónak vállalnia kell, hogy rövid időn belül a feladatra legmegfelelőbb interim menedzsert “szállítja”, és az interim esetleges betegsége, kiesése esetén cserét biztosít. “Minden esetben az interim szolgáltató felelőssége, hogy a megbízó, a szolgáltatásvásárló legyen tisztában azzal, hogy pontosan mik a célok, és így mi legyen a projekt célja. Megfelelően definiált projekt nélkül a legolcsóbb napidíjú interim is nagyon drága lesz! Mindemellett talán a legfontosabb, hogy nem az interim idejét, hanem a teljesítményét kell megvenni” – fejtette ki az ügyvezető.

“A megbízó az interim szolgáltatás vásárlásakor nem zsákbamacskát vesz, pontosan ismeri a tartalmat és az árat is, ezekre, valamint a kapott garanciákra alapozva hozza meg döntését.” Kristóf Györgyi szerint a magyarországi interim menedzsment piac mindezek mellett dinamikusan növekszik. “A piacnál pedig nincs hitelesebb visszaigazolás az árszint megfelelőségére vonatkozóan.”

KÜLÖNVÉLEMÉNY 

A piac dinamikusan növekszik, mégis az ár hiába relatív, ha sokaknak abszolút értékben drága. “Az én tapasztalatom (tanácsadói oldalról) az volt az utóbbi években, hogy a cégek HR-költségvetése nagyon szűk és szerintem legalább a 80 százaléknak bármilyen szolgáltatás (toborzás, training, outplacement, interim mgmt, etc.) drága, inkább házon belül szenvednek egy-egy projekttel (több-kevesebb sikerrel) mint, hogy egy specialistát bízzanak meg” – fűzte hozzá a társalgáshoz Kothay Péter, a HVG HR center szakembere. “Önként” hozzátéve, hogy ez az irány már egy új témaindítást kíván meg. Csatlakozott hozzá Muczán Krisztina, az Ecolab/Nalco HR-igazgatója is: “Kothay Péter kommentjére reagálva szeretném felvetni, hogy nyissunk erre egy új topikot. Az interim menedzserre való költés – nem költés kérdése a HR-re való költés – nem költésnél kezdődik.”