Ismerős? Izgalmas szakmai programra szól a meghívó, ám délután kezdődik, így akinek kisebb (vagy nagyobb) gyermeke van, jól meg kell gondolnia, belefér-e, lesz-e a családból felvigyázó, esetleg hivatalos bébiszitter. Ha lesz, akkor sem lehet addig maradni, míg kedvünk lenne, hisz sietni kell haza… Lehet, hogy végül eljut a programban, de nem biztos, hogy fejben végig ott lesz.

Vagy nem is megy el. Mert nincs senki, aki vállalná a gyereket, vagy aki vállalta, nátha miatt lemondja, vagy másnap késő délután fontos meeting lesz, és arra kell a pesztra-zseton.

Ezt a dilemmát – trilemmát? – oldotta fel a Hammel & Hochreiter nyárbúcsúztató rendezvényének gyermekprogramja. A felnőttek számára „Kint és bent” címmel hirdették meg a szakmai-gasztronómiai-zenés programot, a HH női interimek kezdeményezésére – akik maguk is családanyák – a nyáriasan zöldellő kert egyik részét, valamint az egyik tárgyalót a gyermekek kapták meg. Hívhatnánk gyereksaroknak is, de több volt annál: a fűben, a bokrok tövében plédekre, párnákra telepedő fiúkat és lányokat képzett animátorok fogadták. Kézműveskedéssel, kincskereséssel, sokféle játékkal, finom falatokkal (tudjuk jól, hogy szülő és gyermek számára néha nem ugyanaz ízlik). Díszdobozt és fajátékot készíthettek a kicsik, volt arcfestés és társasozás is.

Miközben a szülők a Hammel & Hochreiter-villa másik oldalán, kint és bent meghallgathatták az előadásokat – Mérő Lászlóét és Fejős Péterét – találkozhattak ismerőseikkel és megismerkedhettek azokkal, akikkel a jövőben esetleg közösen dolgoznak majd együtt. Hallgathatták a kertben az élőzenét játszó zenekart, megbeszélhették a soron levő kérdéseket kollégáikkal vagy barátaikkal, belemerülhettek egy-egy mélyebb téma alapos kivesézésébe. Nem volt lelkiismeret-furdalásuk a gyermeküktől távol töltött délután miatt, nem kellett a svédasztal mellett állva arról gondoskodni, hogy a kicsi se maradjon éhen vacsoraidőben – akik tudhatták, hogy apjuk vagy anyjuk pár méterre van tőlük, és ha kell, elérik.

Nem kellett. Volt gyerek, aki az est után levonta a következtetést: hát ilyen az üzleti élet! Javasolta is, hogy járjanak többet „munkába”, mert ez egy remek dolog, már csak azért is, hisz napnál világosabb, hogy a szervezők szeretik a gyerekeket, sőt értik az igényeiket is.

A szülőkét is. A Hammel & Hochreiter tisztában van azzal, hogy 2016-ban mennyire „cseppfolyós”, ha úgy tetszik, dinamikus a napirend és a work-life-balance. Tudják, hogy ez a gesztus jóval többet jelent a szülőknek – mondjuk ki: elsősorban az anyáknak – mint egy sima pár órás felügyelet. A gyereket nem kell elvinni valahova, nem függünk a bébiszittertől és nem vagyunk tőle távol, nem megy el az idő azzal, hogy kiugrunk érte hazamenetel előtt Pestimrére, a nagymamához.

Ma már több hasonló kezdeményezés támogatja a gyermekes anyák időbeosztását – a nemzetközi konferenciákon például egyre elterjedtebb a gyereksarok, ahol az előadók és a hallgatók is rábízhatják gyereküket a szervezők által biztosított nevelőkre, animátorokra.

Itthon is jó lenne, ha terjedne a Hammel & Hochreiter példája, ami a figyelemről és az empátiáról szól – meg a gyerekekről, és a szüleikről.

GALÉRIA