Minden vállalat – és minden ember – életében vannak előre láthatóan intenzív időszakok. Amelyekről tudjuk, hogy több forrást igényelnek, mint az év többi hónapja, és napja – amire felkészülhetünk, akár a tavalyi vagy a tavalyelőtti tapasztalatokból tanulva.
A karácsony jó alkalom arra is, hogy kívülről ránézzünk magunkra, hozzáállásunkra, munkavégzésünkre: milyenek vagyunk ilyenkor, miben vagyunk mások, mint októberben vagy áprilisban? Mitől tartunk – és minek örülünk előre?
Már csak azért is jó alkalom ez, mert a vezetők nagy részének számára egybeesik más, ugyancsak intenzív időszakokkal: az év vége a pénzügyekkel, a megrendelésekkel, a tervezéssel kapcsolatban is intenzív. Közben az advent felteszi a kezét, hogy ilyenkor kérem csöndre és nyugalomra van szükségünk, ez nem a rohanás időszaka, a Mikulás megrovóan értékel, hogy ki volt rossz és jó, és akkor még nem beszéltünk az ajándékokról, a fakultatív menüsorokról, hiszen egyre többen súgják meg, hogy neki laktóz-, vagy gluténmentes, vagy egyszerűen csak paleo halászlére lenne szüksége szenteste.
Évtizedek óta viszik, mint a (szalon)cukrot, azokat a könyveket, melyek az „elég jó” megközelítés felől tárgyalnak gyereknevelést, párkapcsolatot és még annyi más fontos témát. Az elég jó szülő például nem fájdítja a fejét azon, hogy a gyerek zoknijának a színével valaki úgyis elégedetlen lesz, hogy az óvónő sokallja az édességet, amit otthon kap a kicsi, a nagymama viszont kevesli. Nem furdalja egész éjjel a lelkiismeret, ha egyszer kimarad az esti mese, hiszen tegnap is volt, holnap is sor kerül rá.
Itt lenne az ideje az „elég jó karácsony” meghirdetésének is: amikor nem engedünk random elvárásokat beszivárogni a saját „munkamenetünkbe”, hanem nyugodt mosollyal vállaljuk, hogy „mi ezt így csináljuk”, mert nekünk ez jött be, ez működik. Nagy szükség lenne az elég jó évvége elfogadtatásának is, amiből kiemelhetünk mindent, ami januárban vagy februárban is ráér, és csak annak az elvégzésére szorítkoznánk, amire az oly rövid – és évről évre rövidebb – december elegendő.
Ha lenne bátorságunk végigvinni és megélni az elég jó karácsonyt, akkor ebből merítve az év végét is „elég jóra” formálhatjuk. Elfogadva, hogy elég, ha „elég jó” menedzserek vagyunk: mi magunk határozzuk meg, hogy hol kezdődnek a feladataink, és hol végződnek. Mi vagyunk azok, akik ebben nem tévedhetünk, és nem a jóindulatú kibicek a partvonalról, akik bármikor készek feltenni a kérdést: „nem kellett volna az idén még azt is…?”
Nem, köszönjük. A menedzser egyfelől tisztában van a feladataival, másfelől ő az, aki másokéval is tisztában van. Ezt a tudást kell struktúrába rendeznie, ami év végén kicsit hektikusabb ugyan, mint márciusban vagy júniusban, de mindig ugyanúgy kiindulópontja a megfelelő döntéseknek – az elég jó döntéseknek.
Elég jó lesz a karácsonyfa idén, ha csak szaloncukrot teszünk a díszek mellé: ha úgy adódik, a habcsók-karikák elmaradhatnak.
A csillagszóró viszont semmiképp!
interim és karrier menedzsment specialista
