A proaktivitás így első ránézésre kezdeményező készséget jelent. Ennél azonban jóval többről van szó: a proaktivitás ugyanis kézen fogva jár a felelősségvállalással. Ha érzem, hogy a sorsomat én irányítom, akkor aktívan teszek dolgokat. Ilyenkor van vízióm a saját – magánéletet és munkát is felölelő – sorsomról. A proaktív ember a céljai elérése érdekében cselekszik. Tudja, nem mástól kell várni az utasítást, feladatot és határidőt, hanem saját magának kell azt megtennie. A proaktív ember kitalál és meg is valósít.
Úgy is mondhatjuk, a kérdés az, hagyjuk-e, hogy az események sodorjanak bennünket, vagy a sodrásban pontosan tudjuk, merre akarunk úszni. Persze erre is igaz, hogy a kép nem fekete vagy fehér. Az számít, hogy ideje, működése nagy részében miként működik valaki: proaktívan avagy reaktívan?
Nézzünk két gyakorlati példát! Proaktívak vagyunk akkor, ha elhatározzuk, hogy egészséges irányba akarjuk terelni életmódunkat, és ennek érdekében mostantól hetente háromszor futunk. Tesszük mindezt azért, mert a saját értékeink miatt nekünk ez fontos. És persze betartjuk, és meg is tesszük. A saját akaratunkból származó ilyen cselekedet proaktív.
Proaktív az, ha egy felsővezető jövőbeli karrierjét tervezve úgy dönt, hogy bár angolul már remekül beszél, a némettel még hadilábon áll, és ezért, hogy jobb esélyei legyenek a munkaerőpiacon, elkezd komolyan németül tanulni. Nem azért teszi, mert a főnökei elvárják, vagy a bónusza ettől függ (az lenne a reaktív), hanem azért, mert felelős a sorsáért, és irányítani, befolyásolni akarja karrierje alakulását.
A bőség egyrészt jó. Másrészt nagyon tudatos és egyben proaktív hozzáállás szükségeltetik ahhoz, hogy bölcsen megbirkózzunk az információ-cunamival. Azaz ha kell, teljesen figyelmen kívül hagyjuk, és cselekedjünk saját “agendánk” szerint, vagy pedig okosan kiválogatjuk azokat az ötleteket, programokat, tanulási lehetőségeket, amelyek saját célunk, céljaink elérését segítik. Természetesen, mint mindenből, a proaktivitásból is ártalmas tud lenni, ha túlzásba esünk, azzal inkább elijesztjük az embereket, partnereket.
Bár egyszerűbb és könnyebb reaktívnak lenni, hosszú távon csak a proaktivitás “kifizetődő”. Stephen Covey, nemzetközileg elismert vezetési szakértő, szervezetfejlesztési tanácsadó a proaktivitást a sikeres emberek egyik szokásának tartja, és könyvében (A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása) külön fejezet szól a proaktivitásról.
Néhány gondolat a több mint 15 millió példányban eladott könyvből: “Alaptermészetünk a cselekvés, és nem az, hogy eltűrjük, amit mások cselekszenek velünk. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy megválasszuk az adott körülményekre adott válaszunkat, hanem azt is, hogy magunk teremtsük meg a körülményeket…. Sokan arra várnak, hogy történjen valami, valaki megoldja helyettük a problémát. De végül a proaktívak kapják meg a jó állásokat, akik megoldást kínálnak a gondokra, és nem szaporítják azokat, akik kezdeményeznek, és az alapelvekkel összhangban mindent megtesznek azért, hogy elérjék céljukat.”
- Reaktív nyelvhasználat
- Nem tehetek semmit.
- Én már csak ilyen vagyok.
- Egyszerűen megőrjít.
- Ebbe nem fognak belemenni.
- Muszáj megtennem.
- Nem tehetem.
- Muszáj.Bárcsak…
- Lássuk az alternatívákat!
- Másként is hozzáállhatok a kérdéshez.
- Ura vagyok az érzéseimnek.
- Össze tudok állítani egy hatékony bemutatót.
- Megfelelő választ fogok adni.
- Ezt választom.
- Inkább ezt akarom.
- Meg fogom tenni.