Mennyi az a munkaidő, ami egyensúlyban hagyja az ember életét? Mennyi hasznos munkára és koncentrációra képes az emberi agy egy nap alatt? És hogy jönnek a sorozatok a munka-magánélet kérdéshez?

Szerencsére egyre több cég tartja fontosnak, hogy a munkatársak elegendő időt töltsenek otthon a családjukkal. Persze a kollégák lelki egyensúlya nem azért lett fontos a cégvezetőknek, mert egyre több spirituális könyvet kezdtek el olvasni (bár az is lehet), hanem mert sok helyen statisztikailag romlott az emberek teljesítőképessége, vagy nőtt a fluktuáció a lelki kiegyensúlyozatlanság miatt.

Ha megnézzük, mennyit dolgozott a hetvenes-nyolcvanas években egy titkárnő, és mennyi dolga van jelen századunkban egy asszisztensnek, akkor pontosan látjuk, hogy mind a feladatok, mind a felelősség, mind az ingerek száma hatványozódott. Ugyanúgy, ahogy a körülöttünk lévő világ, a munka világa is felgyorsult.

SOK AZ ÜRESJÁRATUNK

Munkapszichológiai vizsgálatok pontosan kimutatják, hogy mennyi az a munkaóraarány, amit az emberi agy nyolc órában teljesíteni képes, és ez átlagosan körülbelül ötórányi koncentráció. A többi idő üresjárat. A felgyorsult világ hatására csökkent az emberek egy dologra való koncentrálóképessége. Kapkodjuk a figyelmünket, mert rengeteg inger ér minket, és a túlélést most már az a figyelemműködés segíti, ami gyorsan vált fókuszt, hogy minél több ingert tudjunk detektálni. A teljesítménynyomás az üzleti világot is eléri, és aki nem képes növekedni, azt bedarálják a nagyobb halak. A vállalatok pedig a saját embereiket áldozzák fel a növekedés oltárán.

A cégek (nem hivatalosan persze) úgy gondolják, hogy a növekedést a munkaóra emelésével lehet csak szinten tartani, és sokszor nem vesznek figyelembe két jelentős dolgot, ami befolyásolja a teljesítményt. Az egyik, hogy a teljesítőképesség nem nő egyenes arányban a munkaidő növekedésével, sőt, csökken. A másik pedig, hogy a magas túlóraszám hamar kiéget. Minél tovább dolgozik valaki, annál kevésbé lesz hatékony. Bent maradhat valaki tíz-tizenkét órát, és valószínűleg el is fog végezni két-három pluszfeladatot, de közel nem végez ennyi idő alatt annyi munkát hosszú távon, mint ha fixen nyolc órában lenne meghatározva a munkaideje. Plusz öt-nyolc éven belül a legmenőbb cégek legjobb munkatársai is kipörögnek. Az újak betanítása alatt pedig súlyos munkaóraszámokat veszít a cég.

NEM SZERETÜNK FÉLBEHAGYNI DOLGOKAT

Hogy miért teljesítene valaki jobban kevesebb munkaidőben? Kísérletek bizonyítják, hogy

az embereknek van egy olyan evolúciósan kódolt belső késztetésük, hogy nem szeretnek munkát félbehagyni, mert az feszültséget okoz bennük.

Ez az úgynevezett Zeigarnik-hatás, ami kapcsán kimutatták, hogy a befejezetlen feladatokra sokkal tovább emlékszünk a bennünk maradt feszültség miatt. Ha kötelezően egy adott idő állna rendelkezésére mindenkinek a munkavégzésre, akkor valószínűleg felgyorsulna az emberek tempója, mert be akarnák fejezni azt, amit előre elterveztek. Ha túlórázhatnak, akkor csak tolják maguk előtt a feladatot. Hogy miért törekszünk ennyire a befejezésre? Mert az öt alapösztönünk egyike a kíváncsiság, ami pont ugyanolyan erős mozgatórugónk, mint a többi drive: az éhség, a szomjúság, a szexualitás, az agresszió. Miért leszünk sorozatfüggők? Mert kíváncsiak vagyunk, hogy a befejezetlen történet hogyan folytatódik, és erre az erős ösztönre építenek a forgatókönyvírók is.

A MAI PÁLYAKEZDŐK NEM A TÚLÓRA BARÁTAI

A mai új generációval együtt megjelentek a különbségek is, amelyeket sokan a liberálisabb oktatási rendszernek tulajdonítanak. Az új munkavállalók már nem akarnak „belehalni” a teljesítménybe és nem is tudnak olyan monoton munkát végezni, mint a húsz évvel ezelőtti generáció.  Az előző nemzedék még olyan filmeken, meséken nőtt fel, ahol hosszú percekig azt néztük egy jelenet alatt, hogy két ember megy az utcán, és beszélget. Vagy két rajzfilmfigura egy helyben játszik. A negyven felettiek monotónia tűrő képessége sokkal magasabb, mint a húszas éveikben járó pályakezdőké. Teljességgel esélytelen ezeket a fiatalokat hosszú távon bent tartani tíz-tizenkét órás munkaidőben vagy monoton munkával.

Szóval miért is érné meg egy cégnek a napi nyolcórás munkaidő szigorú betartása? Azonkívül, hogy a fentiekben tárgyalt okok miatt felgyorsulna a munkavégzés, javulna a koncentráció, és nőne a teljesítmény, a családra is több idő jutna. Ebből következően kevesebb magánéleti probléma merül- ne fel, amelyek komolyan befolyásolják a figyelmet, akár a felére is csökkenthetik a teljesítményt. És ezzel az önbecsülést is, ami súlyosan kihat a magánéletünkre. Tehát apróságnak tűnik az adott helyzetben egy-két pluszóra ráhúzása a munkaidőre, de hosszú távon súlyos következményei vannak, ha nem vagyunk elég tudatosak, és belecsúszunk ezekbe a helyzetekbe.

Szerző: Imre Tóvári Zsuzsanna

Forrás: UPSZI

(A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2016. / 2017. december-januári számában jelent meg.)