December végén, legkésőbb az utolsó napján rendre felbukkan a lehetőség, hogy megragadjuk az év fordulóján adódó alkalmat, és tegyünk egy tetszetős fogadalmat. Az újévi fogadalom lényegében magunknak tett ígéret: nemcsak motivációt jelenthet a következő hetekre, hónapokra, de a múlt egy részével való szembenézést is.
Gyakran az elégedetlenségről szól: mit csinálnánk másképpen, mint eddig?
Aki komolyan veszi magát, annak érdemes a fogadalmát is komolyan venni, vagyis olyasvalamit találni ki, amit nem lehetetlen megvalósítani, de nem is jelentéktelen apróság. A fogadalmunk betartásával lényegében gerjesztjük a bennünket permanensen körülvevő, amúgy sem kicsi változást. Nem árt megfontolni, mihez adjuk a szavunkat a számunkra legfontosabb ember, vagyis önmagunk előtt.
Ahhoz, hogy mit is ígérjünk meg magunknak, érdemes más kérdéseket is feltenni magunknak. A válaszokat rajtunk kívül úgysem tudja meg senki, megéri hát őszintének lenni. Már csak azért is, mert az egyenes, kertelés nélkül adott válaszokból lassan kibontakozhat, hogy mi az, amit január elsején érdemes lenne megfogadnunk.
Először is, valljuk be, mi az álmaink állása.
A jelenlegi?
Igen vagy nem a felelet, folytassuk: mit tettünk idén a klasszikus, régóta felírt hosszú távú céljaink elérése érdekében?
Segít a válaszadásban, ha számba vesszük, hogy idén milyen élmény volt a legnagyobb hatással ránk.
Vagy: miben múltuk felül önmagunkat, melyik eredményünkre vagyunk a legbüszkébbek?
És mit szeretünk a leginkább a munkánkban, mi tölt fel energiával?
Próbáljunk meg mások szemével is rátekinteni magunkra: miben kérik a többiek a segítségünket, tanácsainkat?
Eddig könnyű volt, ezután jönnek a nehezebb kérdések – habár, és ez is sokat elmond rólunk, bizonyára lesz, aki éppenséggel fordítva érzi.
Folytassuk hát: mikor fordult elő idén, hogy nem tudtunk dönteni?
Van olyan döntési helyzet, ami az egész évet átszövi…
Melyik munkatársunknak adtunk volna „piros lapot” – és miért?
Idézzük fel a pillanatot, amihez a választ kötjük.
Melyik napi rutint szeretnénk elhagyni jövőre?
Előbbre vagyunk, ha elfogadjuk, hogy bár púp a hátunkon, de nincs mit tenni – már ez a belátás könnyít a hozzáállásunkon.
S vajon van-e olyan, ami idén hiányzott, de jövőre bevezetnénk?
Semmi baj – lehet, hogy csak idén tűnt fel, és lehet az is, hogy csak a naptári év kezdetétől vezethetjük be.
Mi a legfárasztóbb feladat a munkában?
Mi az, amit rendszeresen halasztunk?
Mi elől menekülünk a vállalatban?
Mi a leginkább aggasztó dolog a cégben?
Aki jól válaszolt, az előtt máris ott hever egy lista arról, hogy miben van szüksége segítségre, támogatásra.
És végül: ha vissza lehetne forgatni az évet, mit csinálnánk másképpen?
Belegondolva a fenti kérdésekbe – igen, néha ennyi is elég – eljutunk a ponthoz, ahol biztosan tudjuk: mi mindenen akarunk az új évben változtatni. Talán már gondolataink, elképzeléseink is vannak arról, hogy mit kell ezért tennünk.
Ha túl sok az ötlet, hagyatkozzunk nyugodtan a megérzésünkre. A vezetői intuíció roppant megbízható munkaeszköz: ami váratlanul eszünkbe jut, kiváló tárgya lesz az újévi fogadalomnak.
