A közeljövőben a munka világát meghatározó verseny erősödni, élesedni fog. Ez tény. De ha kihívásként tekintünk a versenyre, megfelelő feltételrendszerbe szorítjuk, akkor kontrollálni tudjuk. Ebbe a változó dinamikájú versenybe kell a munkavállalóknak egymással együttműködve, de ugyanakkor egymást legyőzve, mégis méltányosan viselkedve bekapcsolódniuk. Ehhez igenis szükség van egy sor pozitív stresszt okozó, versenyzést támogató készségre is, amelyeket azonban nem egyszerű megtanulni. Sokat segít az, ha hagyjuk a gyereket abba az irányba fejlődni, pályát választani, ami valóban a sajátja. A Hammel & Hochreiter évindító rendezvényén jártunk.
Sok éve a versenyt, a versenyzést kutatja Fülöp Márta, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadója és az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora. A Hammel & Hochreiter Business és Management Consulting évindító rendezvényére olyan kérdéseket hozott magával, amelyek a világban folyó vetélkedést leginkább érintik, legjobban tematizálják. „A versenyzéssel kapcsolatban a legnagyobb, várható, és lassan megfigyelhető változás az élesedés”-kezdte előadását a kutató. Most minden az együttműködés előtérbe helyezéséről szól ugyan, de a jövőben élesen el fog válni egymástól a versengés és az együttműködés. Fülöp Márta egy érdekes példát hozott. A brit pénzügyminiszter, Philip Hammond a Brexit kapcsán tett egy versenyre hívó, erős kijelentést, miszerint mostantól az EU-val az Egyesült Királyság többet nem együttműködni, hanem versengeni fog. Ha az asztalra csap valaki, és kijelenti, nem fogok veszíteni, az kiváltja a másikból is ugyanezt a dacos dühöt, és ez egyre erősebbé teszi a versengést.
Az együttműködő versengés legfontosabb alapja: a szabálykövetés
Mindezek mellett a kutató szerint az lenne a legfontosabb törekvés, hogy kialakulhasson az úgynevezett együttműködő versengés. Munkája során folyamatosan tapasztalja, hogy szabályozott keretek kellenek, amelyhez bizalomra van szükség. Bízni kell abban, hogy a másik is betartja a szabályokat, nem használ agressziót, nem manipulál. Meg kell találni a kapcsolatot a másik egyénnel, kommunikálni, kooperálni kell vele.
A versengéshez kell egyfajta jóérzet, amit a kihíváshoz való pozitív hozzáállás biztosít. Ami pedig mindennel összefügg, az a transzparens, mindenki által elfogadott szabályrendszer. Együttműködő kapcsolatrendszerben intenzívebbé válik a versengés, ha nagyon motiváltakká válnak a felek. Ha eljön az élet-halál harc ideje.
Szintén tönkreteszi az együttműködést az ellenséges légkörű verseny, ugyanakkor az intenzitását a versengésnek határozottan növeli ez a tényező. Ugyanakkor az is igaz, hogyha nagyon erős az intenzitás, az önmagában is megtöri a szabálytartást, és ez is szétfeszíti a kapcsolatot az egyének vagy csoportok közt.
A versengés motivátora mindezek mellett még a jutalom érzete, és ez minél nagyobb, annál magasabb intenzitású lesz a verseny. A pozitív stressz növekedése is együtt járhat nagyobb versengési motivációval.
A világ helyzete egy irányba mutat: versengés nőni fog
Fülöp Márta a 2017-re megfogalmazott Davos-i Global Risk Report egyes kijelentéseit is a versengés szempontjából említette meg. Léteznek olyan, párhuzamos tendenciák, amelyek egyszerre hatnak a versengés növekedése irányába. Az egyik az elkerülhetetlen globalizáció, a világpolgárosodás. Az egyén hatalmas piacra kerül ki, és ott sok, ismeretlen szereplővel kell felvennie a versenyt. Ugyanakkor a nemzeti identitás is erősödni fog, ami nemzetek közti versengést hoz maga után.
A Davosi jelentés három tennivalót javasol. Egyrészt a versengő felek számára javasolja, hogy legyenek méltányosak egymással. Ez a győztes attitűdje, amely nélkül nehéz továbblépni. Másodsorban a reformok mellé meg kell találni, és meg is kell nevezni azokat a pontokat, amelyek a folytonosság, az állandóság, a biztonság érzetéért felelnek. Harmadjára, a nemzeti identitásnak és a multikultinak az egymással való kibékítését is javasolja.
Új versenytársak: robotok
Mindezek mellett olyan új tendenciákkal is szembe kell nézni, amelyek a jelenben, és a közeli jövőben még csak sejtések, de 10-15 év múlva a napi valóság részei lesznek. A Harvardon olyan orvosi kutatóprogramon dolgoznak már most a tudósok, amellyel kutatórobotok az adott témában összegezik az összes, hozzáférhető, eddigi eredményt, és ki is fejlesztik a megfelelő alkalmazásokat. „Egy hús-vér kutató egy nap 3-5, vagy maximum 10 tudományos cikket tud elolvasni, elemezni. Ez a robot több százat. Hogy tudnánk ezzel versenyre kelni?” – tette fel a kutató a kérdést.
Ma még csak kérdéses az ezekre a jelenségekre adott emberi válasz, de valószínűleg keményebb lesz annál, amire most számítunk, hiszen akár ki is szoríthatják az embert ezek a szerkezetek a munkaerőpiacról.
Csak rajtunk múlik, hogy kihívást vagy fenyegetést jelent-e a verseny
A stressz uralása néhány munkakörben nagyon sikeres. A brókerek, autóversenyzők, ejtőernyősök napi szinten élnek annyi stresszel, amennyi az átlagos embert megbetegíti. Nekik ez mégis vonzó helyzet, mert megvan bennük az az érzet, hogy kontroll alatt tudják tartani a reakciójukat. Nem bénítja meg őket, hanem éppen serkenti a reakciójukat. Számukra bármely stresszhelyzet kihívást jelent.
Ezzel szemben, akik magas elvárásoknak felelnek meg, vagy állítanak maguk elé, nem hibázhatnak, kerülik a kockázatot, és megelőzés-orientáltakká válnak. Szoronganak, elkerülő magatartást vesznek fel, és a stressz-kedvelők pro-aktív beállítódásához képest preventív álláspontot képviselnek. Ez a prevenció-fókusz azonban jelentősen rontja a teljesítményt.
A Princetonon elsőévesekkel végeztek egy kísérletet. Egy tesztsort tettek eléjük, de az egyik csoportnak tét nélkül, a másiknak téttel kellett megoldania. A tét nélküliek majdnem 20 százalékkal jobb eredményt mutattak. Ugyanezt figyelték meg a labdarúgók büntetőrúgásait figyelve is. Amikor egy meccs – és egy kupa – eredményét büntetőrúgásokkal döntik el, akkor többnyire ugyanazok a labdarúgók rúgják a döntő, és a döntőt megelőző büntetőket is. Akinek a rúgása nyomán veszíthet a csapat, az 62 százalékos teljesítményt nyújtott. Aki pedig a góljával csak a nyerést generálta, annak 92 százalékban be is ment a labda a hálóba.
A jutalom ígérete serkent, a büntetés lehetősége visszafogja a teljesítményt.
És ez pusztán a tudati konstrukció által meghatározott jelenség, nincs köze az egyén képességéhez.
Ne hagyjuk, hogy fenyegetővé váljon a verseny képe
„Ha proaktív fókuszból veszünk részt a versengésben, akkor nyerhetünk. Ha hagyjuk, hogy eluralkodjon a szorongás, akkor fenyegető, sötét képet látunk magunk előtt, ha a jövőt nézzük” – mondta Fülöp Márta. A legfontosabb tennivalónk az, hogy vegyünk részt proaktívan abban a társadalmi diskurzusban, amely normalizál éles helyzeteket. „Trump megválasztása, vagy az előbb említett Brexit, de sok minden más is, éles helyzetet teremt a világban. De, ha erről szóló a diskurzus, akkor mondhatjuk, hogy az olyan, magas civilizációs szintű emberiségnek, amelyben élünk meg kell találnia a választ ezekre a kérdésekre. Biztos, hogy meg is lesz ez a fókusz.” – zárta az előadását a kutató.
A cinizmus a fő probléma Magyarországon
6 évvel ezelőtt hozta létre a speciális, angolszász oktatási filozófia mentén működő oktatási intézetét az alapító társaival Zeitler Ádám. A legjobb, angolszász egyetemekre készítenek fel fiatalokat, és most már olyan projekteket is kidolgoztak, amelyekkel haza tudják csábítani ezeket a nagyszerű szakembereket a világ minden pontjáról.
Zeitler Ádám maga is hazaköltöző diplomásként kezdett el 7 éve az akkori közigazgatásban dolgozni. De a barátaival együtt felismerték, hogy ez a keret nem megfelelő Magyarországon ahhoz, hogy változtassanak a társadalmi berendezkedésen. Az ismételt migráció helyett két út állt előttük: civillé, vagy társadalmi vállalkozóvá kellett válni. Ez utóbbit választották, és elkezdték tematizálni azokat a gondokat, amelyek félreviszik az ország működését.
Úgy találták, hogy a korrupció, az anakronizmus és a mindent elárasztó cinizmus áll a diszfunkció eredőjében. Sok minden más mellett a rendszerváltás kudarca ezeket a reakciókat váltotta ki.
Mindezzel szembe menve, olyan értelmiségi kört szerettek volna felépíteni, amelyet ők maguk is alkottak, akik hazajöttek külföldről. „Sok, téves mítosz élt a szülőkben a külföldön tanulással, tartózkodással kapcsolatban, és ezt el kellett oszlatni. Például, pusztán azért, hogy a szakmát megtanulja valaki, nem kell több tízezer kilométert utazni. Arányaiban kevés az olyan, jó, amerikai egyetem, ahol magasabb szintű tudást lehet – például- biológusként szerezni. Azért kell kimenni, hogy új benyomásokat, kultúrákat ismerjenek meg a fiatalok. A szocializáció szempontjából fontos ez a tanulás, utazás és persze a kapcsolatrendszernek is jót tesz a kint lét, mert utána életük végéig tanulhatnak egymástól ezek a fiatalok.”- mondta Zeitler Ádám.
Szülőként akkor hagyjuk kiteljesedni a gyereket, ha azt tanulhat, ami igazán érdekli
Zeitler Ádámék iskolájának a legfontosabb célja az identitáskeresés támogatása. „Sok szülő még mindig a közgazdaságtan irányába tereli a gyerekét, mert azt az összefüggést, hogy idehaza a közgazdász végzettségűek kapnak gyorsan, jól fizető munkát, hamis mítoszt termelt. Az ilyen gátak ellen kell küzdenünk. Az angol-szász oktatási világban a közgazdaságtannak a business világához kevés köze van. Ha egy gyereket az egyiptológia érdekel, és helyette – téves következtetések miatt, pusztán jó szándékból – a makróökonómiába temetik, akkor maguk a szülők akadályozzák meg a gyerek későbbi kiváló teljesítményét, és ez előre vetíti a későbbi kiégést.
A „délutáni iskolában”, a Milestone-ban, a gyerekek megismernek valós tudományokat, és arra kapnak bátorítást, hogy ne nyomják el az igazi érdeklődésüket, ne higgyenek hamis mítoszoknak, és a szívüknek megfelelő munkát válasszanak maguknak.
Az előadásokat kerekasztal beszélgetés követte, ahol a témához a gyakorlat és az üzlet világából csatlakozott Rasovszky Miklós, a Dunapack ügyvezetője. Véleménye részben csatlakozott az előadók mondandójához, részben hangsúlyozta: verseny mindig volt és lesz is, változások jönnek és mennek – ám amíg a vállalat arra koncentrál, hogy pontosan megértse és teljesítse az ügyfelei vágyait, addig nem lehet baj.
Hogy milyen aktuális problémákat érintettek az elhangzottak, azt bizonyítja, hogy alig volt idő az összes, a közönség soraiból érkező kérdést megválaszolni. Mindeközben a Yurkov-csapat egy másik megközelítésben, a stílus világából érkezve adott át ismereteket önmagunk csomagolásának jelentőségéről, és lehetőségeiről, mert bármilyen képzettek és naprakészek vagyunk, a külső megjelenésünk, kisugárzásunk is fontos, azzal is üzenünk a külvilágnak. Fontos, hogy egységes képet mutassunk személyiségünkkel, munkakörünkkel valamint pozíciónkkal is.
Szerző: Filius Ágnes
Forrás: HRportál
Zeitler Ádám – Milestone – előadásában ajánlotta figyelmünkbe az alábbi két cikket:
