Mondják, hogy megváltozott a munkaerő-piac – legalább ennyire fontos, hogy nemcsak a munkaerő-piac, de a munkaerő is alaposan megváltozott. Már egyáltalán nem úgy gondolkodik, és nem is úgy viselkedik, mint pár évvel ezelőtt.
Például tisztában van azzal, hogy ma több a lehetősége a váltásra, mint korábban, erről gyakrabban informálódnak a munkavállalók, és kommunikálnak is egymással. Szóban és írásban, online és offline, a social media közegében, a co-working irodákban és a munkahelyi dohányzókban egyaránt. Tudnak arról, hogy bővült a gazdaság, a kapacitás, hogy szaporodtak a munkahelyek, hogy egyáltalán nem olyan kemény dió a mobilitás, mint elsőre látszik, vagyis külföldre is el lehet menni dolgozni. (Aztán gyakran kiderül, hogy mégis kemény dió vagy más okból, de jönnek vissza is …)
Ha belép valahova, és munkába áll, körülnéz az első nap (és az első hét, hónap, az első év után ugyanúgy), és felteszi magának a kérdést: jó ez nekem, miért jó ez nekem? Azt már nem kérdezi meg magától, hogy miért maradjak ott, ahol nem jó – tudja, hogy erre könnyen kap választ a mindenhonnan ömlő álláshirdetésekből.
Az elmúlt öt évben a legtöbb vállalatnál elérkezett az a pillanat, amikor a HR elhűlve csapta össze a kezeit a munkaerőpiaci változások miatt. Azonban sok helyen még ma sem ocsúdtak fel a döbbenetből, azóta is meredt szemmel és széttárt karokkal nézik a statisztikákat, méltatlankodva csóválják a fejüket. Pedig ha jobban megfigyelik, akkor láthatják, hogy a statisztika már négy-öt éve sem volt fekete-fehér.
Tény és való: ha a felső vezetés nem ad stratégiai szerepet (pénzt, paripát, fegyvert) a HR-nek, akkor lényegében lemondhat a minőségi munkaerőről. Nem az emeli a HR fényét, hogy hosszúak és bonyolultak az adminisztrációs folyamatai. A munkaerő szerepe megváltozott a piacon, ezáltal a HR szerepe is megváltozott a cégen belül. De ha nem sajátítja el azt a tudást, ami kell ahhoz, hogy fejlődjön a munkavállaló is, akkor nem lesz képes arra, hogy betöltse az új szerepét a vállalatban.
A különböző szervezetfejlesztési tematikák mellett felerősödik a business understanding szerepe: a HR-nek tisztában kell lennie azzal, hogy a tevékenységének a mutatói mennyiben számítanak üzletileg kritikus tényezőnek.
Ahol a HR támogatásával az első számú vezető fejlődést, figyelmet, törődést biztosít a beosztottak számára, onnan sokkal kisebb eséllyel állnak tovább a dolgozók, mint attól a vállalattól, ahol csak a toborzás számaira koncentrálnak. Ha például a munkáltató nem ad lehetőséget a munkavállaló fejlődésére, akkor a munkavállaló előbb vagy utóbb keres magának. Először talán csak a neten (duolingózik, webinárokat tölt le, tematikus online csoportokba lép be), aztán majd egy másik munkahelyen.
A munkaerőpiacon a mennyiség csak ideig-óráig jelent megoldást, akkor sem a legideálisabbat. A minőségi munkaerő az, amitől a vállalat működésében hatékonyságot és eredményességet várhatunk el.
Ha pedig a HR nem készül fel arra, hogy stratégiai szerepét betöltse, akkor akár le is mondhat a minőségi munkaerőről a felsővezetés és a tulajdonosi kör is, mert alapvetően rajtuk is múlik, hogy mit támogatnak!
Együttműködés nélkül nem fog menni, egyedül se a tulajdonos, se az első számú vezető, se a hr vezető, de még a gazdasági vagy termelési vezető se tudja megváltani a világot.
Hogyan pazaroljuk el az értékes munkaerőt?
Hogyan toborozzunk sikeresen?
Hogyan dübörögjön a branding?
Hogyan állítsuk meg a fluktuációt?
Hogyan növeljük a kapacitást?
Számos csoda recept van a fentiek megoldására!
Amikor oly egyszerű a megoldás:
Vezetőképzés, a vállalatok részéről
Tudatos karriermenedzsment, a munkavállalók részéről
És megoldhatatlan feladatok, megoldódnak!
Tényleg nem egy nap alatt, de 3-6 hónap alatt igen, csak megér ennyit egyénnek és vállalatnak is…
Forrás: HRportál
