Sokan jutnak el abba a lelkiállapotba az életük során, amikor egyszerűen csak ki akarnak kerülni a hétköznapok nyomása alól. Van, amikor sok lesz a zaj, a baj és a feszültség, amit el kellene viselni. Ilyenkor jó lenne kicsit megpihenni valahol és kimenekülni az életünkből. Megszervezni és elindulni a legnehezebb, de ha valaki végre odaér és lekapcsolódik a netről, akkor már az első órában elkezdi érezni, hogyan alakul ki benne a harmónia. Tóvári Zsuzsa sportpszichológus írása.

Van, amikor nem egy krízishelyzet vezet el bennünket ehhez a vágyhoz, hanem tudatosan szeretnénk nagy döntéseket meghozni vagy nagy felismeréseket találni. Ilyen helyzetben is jó kívülről ránézni az életünkre vagy a kérdésekre, amikre választ keresünk.

Ilyenkor jó kicsit kiszállni a mókuskerékből, és lecsendesedve keresni a válaszokat. Olyan ez, mint mikor a Mátrix című filmben kiléptek a szereplők egy helyszínről egy üres fehér folyosóra a két program közötti légüres térbe. Ahol csend van, nincs zaj. Ott nem futnak a programok. Lehet újat írni, olyat, ami belülről jön és nekünk a legjobb, vagy lehet lecsendesedni, megpihenni kicsit anélkül, hogy reagálni kellene bármire.

Hogy mi a zaj?

Sok a felesleges gondolat, ami a napjaink kilencven százalékában száguldozik a fejünkben. Keleten erre azt a képet, szimbólumot használják, amiben a zavaró gondolatok nem máshonnan jönnek, mint egy majomtól, aki ül a vállunkon egész nap és magyaráz. Nem feltétlenül butaságokat, de mindenképpen elveszi a figyelem fókuszunkat a lényegről és a fontos dolgokról.

Mindenki érzékeli, hogy soha nincsen csend a fejében, hanem folyamatosan megy a belső beszéd és fut egy végtelen monológ. Mindenkinek megvan a maga módszere arra, hogyan kapcsolja ki a hangokat. A legjobb ilyenkor, ha elvonulunk pár napra és rendezzük a gondolatainkat.

Ám ehelyett sok más módszert használunk zajcsökkentésre, aminek a nagy része lecsendesíti a monológot, de további szorongást szül. Ilyenek például az alkohol vagy tudatmódosító szerek. (A magyarok több mint 10 %-a ezt használja esténként ahhoz, hogy el tudjon aludni.) Mások az internet segítségével csitítják el a hangokat és utazgatnak az információtengeren, de ezzel csak azt érik el, hogy bár kevesebb a zavaró gondolat, több lesz a felesleges információ. Valaki csak átkapcsol a fejében futó programokról valamilyen számítógépes játékra, és azt a programot futtatja. Ilyenkor az emberek észrevétlenül kezdenek átszivárogni egy virtuális valóságba, és kapcsolják ki magukat a való életből.

Ugyanezt teszik azok a fiatalok is, akik a telefonjukon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. De folytathatjuk a sort azon tv műsorokkal és sorozatokkal, amelyek szintén kialakítanak egy olyan kitalált valóságot, ahol az emberek nem a saját, hanem a szereplők életén keresztül tapasztalják a világot. Vizuálisan fognak is érdekes utazásokat, nagy teljesítményeket és finom ételeket főzni, de mivel ezt csak nézik és nem csinálják, ezért semmilyen szinten nem fejlődnek, sem a testi, sem a lelki izmaik, és a saját életükben továbbra is gyenge marad a megküzdési stratégiájuk és a teljesítményük is, arról nem is beszélve, hogy egyre nehezebben kapcsolódnak egymáshoz.

Nem fognak tovább jutni azon, hogy megfejtik a szereplők személyiségét, de a saját örömüket nem találják meg ezáltal. Vannak a fentieknél egészségesebb módszerek arra, hogyan csökkentsük a zavaró gondolatokat. Ilyen lehet a rendszeres napi edzés akár diétázással egybekötve, ami folyamatosan az emberek külsején tartja a figyelmet, és csak abból a szempontból egészséges, hogy nem a belső lelki történésein stresszel és feszül a sportoló, de épp a külsőre fókuszálás miatt felszínessé is tesz. Bár kétségtelen, hogy kevesebb a lelki beteg a rendszeresen edző és diétázó emberek között, de a lelki fejlődés szempontjából jó, ha a külső célok elérésén kívül belső fejlődési célokat is keresnek egy idő után.
Rengeteg sport- és futóverseny jelent meg az utóbbi időben, és ezek pont azért nőttek ki ilyen erővel a semmiből, mert az emberek elméje annyira leterhelődött az elmúlt húsz év információforradalma miatt, hogy nem is bírnák ki épp ésszel ezt a változást. Futni kell, biciklizni és edzőteremben súlyokat emelgetni, mert egyébként kibírhatatlan a test számára az a sok inger, ami a virtuális világból ér minket.

Szintén egészséges irány a jóga és a meditáció, ami keletről szivárgott be, és vált sok ember megmentőjévé az elmúlt évtizedben láthatóan egyre nagyobb népszerűséggel. Ezek a lelki gyakorlatok ugyanúgy, mint a testi gyakorlatok megnyugtatóan hatnak mind a testre, mind az elmére, és a kitartó gyakorlás segítségével lecsendesíthető az elme, de csak akkor, ha a gyakorló szigorú megvonást használ az internet és más virtuális csatornák irányában is. Ha ezt nem teszi mellé, akkor ezek a módszerek ugyanúgy csak ideiglenes stresszcsökkentésre jók, mint bármilyen más edzés.
A leghatékonyabb és legegyszerűbb módszer arra, hogy testi és lelki egyensúlyban maradjunk az információs rendszerről való tudatos lekapcsolódás.

Csökkentsd az internetidődet!

Hidd el, semmi másban nem veszel részt, mint egy virtuális tömeghipnózisban, ami az üzemeltetőknek pénzkereset és lebutított embersereg, neked pedig szenvedélybetegséget és szorongást okozhat hosszútávon.

Egyre népszerűbbek az elvonulások, amik pont olyanok, mintha kilépnénk arra a fehér folyosóra, ahol nincs semmilyen vizuális vagy akusztikus információ, csak csend van és befelé figyelés. Elvonulás alatt nem kell semmi misztikusnak gondolni. Hívhatjuk elvonulásnak azt is, ha három napra kivonulunk egy erdei házba, és letesszük a telefont és nem beszélünk senkivel, vagyis csendfogadalmat teszünk.

Ami ilyenkor történik, az semmi más, minthogy elkezdünk a felszíni külső zajokról lecsatlakozni. Az erdő azért kell körénk, mert a természetben rejlő tökéletes rend megtapasztalása elkezdi rendezni az elménket és ezáltal az érzéseinket is. Minden, amit egy erdő közepén megtapasztalunk, gyógyító hatású. Egyszerű, tiszta és rendezett. A természet látványa és hangjai hamar elkezdik feltölteni az elvonulót azáltal, hogy egyszerűek és semlegesek és kiszorítják a sok felesleges és szorongató információt, ami szétzilál bennünket a városban.

Ha esetleg úgy vonul el valaki, hogy van mellette egy lelki vezető, akinek napi kétszer fél órában ki lehet önteni a maradék feszültséget és fel lehet tenni kérdéseket, akkor még válaszokat is találhatunk a kérdéseinkre, de ezt megtehetjük egy papírlappal is, amire kiírjuk a zavaró gondolatokat.
Sokan érzik úgy, hogy időnként kiszállnának és csak megerősíteni tudom őket abban, hogy ezek gyógyító megérzések és tegyék is meg. Az ember, ha befelé figyel, akkor sok megnyugtató és lelket erősítő dolgot találhat a csendben és rendben, amit egy erdő mélyén és utána 1-2 nap lecsendesedés hatására önmaguk mélyén az elvonulásukon találhatnak.

Ott kincsek vannak.

 

Megszervezni és elindulni a legnehezebb, de ha valaki végre odaér és lekapcsolódik a netről, aztán leül és beengedi az erdőt, akkor már az első órában elkezdi érezni hogyan alakul ki benne a harmónia.
Az erdő a természet régebb óta vesz körül minket, mint az internet hálózata és valószínűleg tovább is marad fent a világban.

 

Tóvári Zsuzsa sportpszichológus,
a Hammel & Hochreiter Chief Relationship Officer munkatársa

Forrás: HRportal