Hosszú számsorokkal lehet bizonyítani, hogy az egészségtelenül élő munkavállaló alacsonyabb profitot jelent: közép- és hosszútávon is így van ez. 150 közép- és felsővezető látogatott el a HBLF 21. Pénzügyi Csúcstalálkozójára, melynek címe: „Szintet lép az egészségügy?” volt. A Hammel & Hochreiter Kft. aktívan támogatta a rendezvényt és hiszi, hogy a vállalatok vezetői közösen is sokat tehetnek a témával kapcsolatos kérdések tudatosításért.

Persze gyakran a munkáltató (a főnök) is egészségtelen életet él, igaz, talán másképp, mint a beosztottja. A vezetőt gyakran a menedzsment-szerepek kétértelműsége betegíti meg, a túl sok vagy túl kevés felelősség, a túlzott ütemű vagy akár a nem létező karriermozgás. A dolgozó eközben szenved a zajtól, a hőtől, a túlzsúfoltságtól, az egyterű munkahelyeken az elvonulási lehetőségek hiányától. Mindenkit megvisel a képességeinek kihasználatlansága, az elaprózott vagy az értelmetlen munka, a fizikai inaktivitás – a stressz és a helytelen táplálkozás pedig pozíciótól független is lehet. A legtöbb magyar munkahelyen elkélne a mentálhigiénés szakember, a pszichológus, a gyógytornász, vagy a dietetikus.

Sőt: egészség-coachokat, betegségspecifikus esetmenedzsereket, genetikai tanácsadókat, az információ átadását és megértését segítő szakembereket is igénybe vehetnének a szervezetek. Multidiszciplináris csapatmunkáról van ugyanis szó, és itt érdemes hangsúlyozni azt is, hogy a huszonegyedik században nem ördögtől való az újfajta interakció sem a betegekkel.

A telemedicina, a home-monitoring is segít ebben, de a technológiai innovációk más ponton is szolgálják az egészségügyi ellátás hatékonyságát. Mesterséges intelligenciával, kognitív analitikával, döntéselőkészítő algoritmusokkal lehet célzottabbá, eredményesebbé, és nem utolsósorban költséghatékonyabbá tenni az ellátást és a megelőzést. Ez pedig a forráshiány számos – ha nem is minden – kérdésére is ad választ…

Senkinek nincs könnyű dolga az egészség témájában, hiszen a digitalizáció, az urbanizáció és a túlhajszoltság szinte mindenkit érint: ennek következménye az általánosnak mondható fáradtság, a hiánybetegségek. Az egészség azonban nem cél, hanem életmód.

Egészségügyi kockázatok a szervezetben

A vezető felelőssége többek között abban is más, mint az egyéné, hogy figyelnie kell a csoportszintű kockázatokra is. A jó munkahelyi kapcsolatok hiánya, a területek, osztályok közötti konfliktusok, a zaklatás, a munkahelyi pszichoterror és a mobbing gyakran rövid idő alatt gyanús, de figyelemre mindenképpen okot adó tünetek megjelenéséhez vezetnek.

Merthogy nemcsak a veszélyes anyagok lehetnek mérgezőek, hanem egy problematikus személyiséggel bíró kolléga is. Nemcsak a fizikai körülmények lehetnek kedvezőtlenek, hanem a mentálisak is: az ügyfelek panaszait kezelő munkatársakat fokozott mértékben fenyegeti a kiégés. (Nem mellesleg az is, hogy az egyhangú, negatív kommunikáció miatt csökken a cég iránt érzett lojalitásuk, és egy idő után az ügyféllel fognak együtt érezni.)

A túlterhelés és az alulterhelés egyaránt ártalmas lehet, az alvás (sokan időpazarlásnak tartják) normális egyensúlyának megzavarása pedig ugyancsak beosztástól függetlenül vezet alvászavarokhoz. Hazánk elöregedő társadalmában tarolnak a szívbetegségek, és a masszív függőségek között uralkodó helyen áll az alkohol.

Mindez nehezen változhat anélkül, hogy a döntéshozók belátnák: az egészségtudatosság egyre inkább vállalati versenyelőnyt is jelent. A munkaerőpiac újabb generációi számára legalábbis ez már jóval fontosabb szempont, mint a szüleiknek, vagy akár csak a tíz esztendővel idősebbeknek. De az idősebbek is mindinkább fogékonyak a munkahelyi egészségfejlesztés, egészségtámogatás iránt. A különböző szűrések, az egészség- és sportnapok, a szemléletformáló életmódprogramok, az iroda infrastruktúrájának ergonomikus optimalizálása, a pihenés és a szabadidő tisztelete (rugalmassággal, relaxációs helyiséggel stb.) megteszik a magukét. És egyszer csak összeáll az egész – hívjuk mondjuk egészségtudatos humánerőforrás-fejlesztésnek. Az a szép benne, hogy mindenki nyer(ne) vele: a munkaadó, a munkavállaló és a társadalom is.

Tudatosítani kell, hogy az egészség versenyelőny

Egy régi magyar mondás szerint az a szegény, aki beteg. Még egyszer tehát: az egészség nem költség, hanem befektetés – valamint versenyelőny is ma, a munkáltatói márkák rivalizálásának korában.

Sajnos, ez ma még se tudatosítva, se ösztönözve nincs kellőképpen. A munkáltató feladata ebben a helyzetben, hogy ösztönözze a dolgozók, a munkatársak egészségmegőrző és betegségmegelőző tevékenységeit. Azonban a vállalatok, cégek, szervezetek erőfeszítése sokkal kevesebbet nyom a latban, ha nincs mellette a társadalmi támogatás: a folyamatos tudatosítás.

A társadalom ösztönzése állami feladat, de igazán remek befektetés: növeli az egészségben töltött életévek számát, és egyben mérsékli az egészségügyi rendszer terhelését. Ez az oktatástól kezdve a felnőtt lakosság képzésén át az egészségre és az öngondoskodásra nevelésen keresztül számos területre terjedhet ki. Lenne is mire alapozni, hiszen a betegek – és a hozzátartozók! – igényei is rengeteget változtak az elmúlt esztendők során. A betegek tájékoztatása, oktatása, gondozása is ma már bizonyítottan eredményesebb, ha a bevonásukkal, az aktív részvételükkel történik.

Napjainkban egyre több szó esik az úgynevezett smart hospital-ról, és arról, hogy stratégiailag átgondolt struktúraváltással okos és zöld intézményekké lehetne alakítani a hazai kórházakat, ellátó helyeket. Bizonyára – ám ne feledkezzünk meg arról, hogy mindennek az eredményét megsokszorozná, ha több szó esne az egészségügyi intézmények többnyire túlterhelt munkatársainak nehéz munkájáról, a megbecsülésükről. Ezt a nehezen megragadható volument a piac régóta árazza: brand-nek, reputációnak hívja. Úgyhogy mondjuk csak ki egyenesen: hősökről beszélünk.

Forrás: HRportál