Sokan álmodozunk a négynapos munkahétről. A közelmúltban megjelent finn álhírrel kapcsolatos reakciók is ezt mutatják. Egyelőre már az is elegendő lenne, ha a munkaidő rugalmasabb lehetne.

Carla Baum írása,  2020. január 9.

A hír túl szép volt, hogy igaz legyen: Sanna Marin, újonnan megválasztott finn miniszterelnök napi hatórás munkanapra és négynapos munkahétre tesz javaslatot. Gyorsan terjednek a finn koalíciós kormány állítólagos tervei a közösségi médiában. A 34 éves anya, a világ legfiatalabb miniszterelnöke, nem csak a politikába, hanem a munka világába is friss szemléletet hoz. Ez rendben is van. De még sincs. Nem sokkal később a finn kormány a Twitteren egyértelművé teszi, hogy a négynapos hét nem része az új kormányprogramnak, hanem csupán egy ötlet, amelyet Marin mutatott be augusztusban egy panel beszélgetésen.

Az a lelkesedés, melyet sokakból az álhír megjelenése kiváltott, úgy is értelmezhető, hogy nagyon is bennünk van a több szabadidőre, a sokféleségre irányuló vágy, szemben azzal, a csupán munkából és szabad estéből álló napi rutinnal, amit gyakran a szervezéssel járó stressz jellemez.

A négynapos munkahétről való ábrándozás egyértelműen a több szabadidő iránti vágyakozáson alapul. Azonban nem minden női alkalmazott akar vagy képes kevesebb munkát vállalni. Sokak számára elegendő lenne a rugalmasság is. Mert a munka gyakran nem más, mint a hétfőtől péntekig, reggel 9-től délután 5-ig tartó robot. 7.15 órakor csörög az óra, 7.25-kor zuhanyozás, 7.50-kor gyors kávé, 8.11-kor megy a buszom vagy a villamosom. Heti 5, évi 250 nap, ami a kollégák üdvözlésével és a reggeli beszélgetéssel indul.

A 21. század digitalizált munkavilága lehetővé tenné számunkra, hogy megszabaduljunk ezektől a kötöttségektől. Már régen itt lenne az ideje a nagyobb rugalmasságnak, a cégek azonban túlságosan ódzkodnak ettől. Bár sokan családbarát és rugalmas munkaidőt hirdetnek, a valóságban ezek csak a rugalmas munkaidő szabályaira és a néhány napos home office munkalehetőségre korlátozódnak. A négynapos munkahét jelenleg csak kisebb, inkább induló cégeknél létező alternatíva, illetve olyan nagyobb tech cégek egyes alkalmazottai számára elérhető lehetőség, mint a Google, az Amazon és a Microsoft.

Bizalom kontra ellenőrzés

Az a sajnálatos tény, hogy kevés munkáltató próbálkozik ezzel a lehetőséggel, azzal is magyarázható, hogy görcsösen ragaszkodnak a régi struktúrákhoz. Megbeszélés 8 órakor? Mindig így volt ez nálunk. Számos munkakapcsolat épül a kontrollra: ha az alkalmazottak fix időpontban az irodában vannak, a főnök könnyedén ellenőrizheti, hogy Özcan úr egy kávé mellett beszélget, vagy ügyféllel telefonál.

A rugalmasság megköveteli, hogy a felettesek megbízzanak az alkalmazottakban. A nap végén nem az a fontos, hogy Friedrich kolléga milyen hosszú ideig cigizik, hanem az, hogy a tervek szerint szerdán délután elküldte-e a megrendelést. A munkáltató-orientált Institut der Deutschen Wirtschaft (a Német Gazdasági Intézet) tanulmánya kimutatta, hogy a rugalmas munkaidő és a bizalom által jellemzett munkakapcsolatok által az alkalmazottak nemcsak elégedettebbek, hanem produktívabbak is lesznek. Fontos, hogy a vezetők is példát mutassanak a rugalmas munkaidőt illetően. Ha a főnök minden egyes nap már reggel 8 órakor az asztalánál ül és utoljára távozik az irodából – ki merné négy nap alatt elvégezni a feladatát, és ki merne pénteken otthon maradni?

Forrás: Zeit Online