Ki, hogyan oldja meg a járvány miatt szükségessé vált részleges, vagy teljes leállást? Ez foglalkoztatja ma a cégvezetőket. Erről beszélgettünk Kristóf Györgyivel, a Hammel & Hochreiter ügyvezető igazgatójával.
Amikor elkezdtük szervezni a beszélgetést arra akartam kifuttatni, hogy az élsportból miket lehet átültetni a vállalatvezetésbe, vagy a menedzsmentszeméletbe, merthogy van egy ilyen projektjük, de a járványhelyzet szó szerint mindent felülírt.
Ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy verseny, időnyomás, fókusz, felelősség, döntés – amelyek mind a versenysportban, mind a cégvezetésben igen hangsúlyosak -, akkor nagyon is időszerű a téma. Hiszen, ha valamikor, akkor most van csak igazán téthelyzet! Az emberélet, az egészség, a környezetszennyezés, kérdése, a vállalatok profittermelő és munkahelyteremtő, -megtartóképessége létfontosságú a jövőnk tekintetében; természetesen sokkal nagyobb a tét, mint egy olimpia megrendezése esetében. Első körben a vezető feladata az, hogy biztosítsa a munkavállalóknak az egészséges munkakörnyezetet, a működés feltételeit, legyen szó termelőüzemről vagy egy irodai távmunkáról. Kulcsfontosságú az üzemelés fenntartása: az irányítók és a dolgozók teljesítménye ne csökkenjen jelentősen, a beszállítói lánc működjön, legyen megrendelés, utánpótlás – ha egyáltalán nincs, akkor újratervezés. Amit jelenleg még senki, de senki sem tud, hogy hány negyedévet bukott el részben vagy egészben.
Milyen szerepe van egy tanácsadó cégnek ilyen helyzetekben?
Menedzserszolgáltatók vagyunk, villámgyorsan alkalmazkodunk a változásokhoz. A leanszemlélet mentén, bármely cégkultúrában és iparágban biztosítunk igény szerint vezetői erőforrást, tapasztalatot, tudást. Gyors és alapos diagnózist készítünk, interim menedzserekkel, alkalmazott vezetőkkel, projektmenedzserekkel vagy akár komplett csapatokkal támogatjuk a vállalatokat a változás- és válságmenedzsment, üzletfejlesztés és átalakulás, teljesítménymutatók javítása, családi vállalkozások esetében pedig az utódlásmenedzsment területén. A siker kulcsa ilyenkor is a jó állapotfelmérés. Kapkodás helyett célzott, hatékony megoldásokkal segítjük az ügyfeleinket. Első lépésként számos esetben interimmenedzsment-szolgáltatást igényelnek tőlünk: sokak szemében az akut helyzetek kezelésére behívott problémamegoldó 
szuperhősök vagyunk. Kevesen tudják, hogy nem csupán egy adott pozíció három-hat hónapig tartó betöltésére vehetnek igénybe minket, hanem tapasztalatunk és szaktudásunk akár pár óráig vagy napig is használható egy-egy elakadás vagy krízishelyzet esetén. Nem ritka, hogy az interim feladatok megkezdését követően a szükségleteknek megfelelően tanácsadással, képzéssel, fejlesztéssel, kereséssel és kiválasztással, csoportos vagy egyéni coachinggal támogatjuk a projektet, biztosítva annak sikerességét – ezek száma most jelentősen megnövekedett a futó projektek esetében. Sokan csak és kizárólag ezt a szolgáltatásunkat igénylik jelenleg. Sokszor iparág- és kultúrafüggő az elakadás; többen nem tudják eldönteni mi a teendő, ha betegséghullám érkezik, ha nem teljesíti a számokat a cég. Ahol nem lehet távmunkában ellátni a feladatokat, vagy csak tilos volt eddig, ott nem csupán technikai jellegű gondok vannak, hanem az is, hogy semmi rutinja nincs a szervezetnek, az egyénnek abban, hogyan kell ezt csinálni. Gyorsan leszögezem: sok kérdés csak a beszélgetésünk pillanatában igazán kérdés, a helyzet napok, sőt órák alatt változik. Ez nagy fokú rugalmasságot (is) igényel. Krízishelyzetekben az emberek néha elvesztik a józan ítélőképességüket a felfokozott érzelmi állapotuk miatt és túlnyomó részt napokon belül negatív irányba mozdul el a hangulatuk. Ez már megtörtént, így a vezetők segítése a legfontosabb feladatunk, hogy támogatni tudják a saját csapatukat. Ha nem kaptak egy héten belül segítséget, akkor a félelem akár dühbe fordulhatott a vezetőikkel és a felelősökkel szemben. Ezért fontos, hogy az első számú vezető folyamatosan széles körben kommunikáljon, irányokat mutasson, döntéseket hozzon, keretezzen újra, illetve értelmes feladatot adjon akár az üzemben, akár az irodában dolgozóknak, akár távmunkát végzőknek. Szervezni, tervezni, irányítani kell, ebben tudunk segíteni!
Azt hiszem érdemes elkezdeni azon gondolkodni, hogyan kell kezelni azt a helyzetet, amikor minden újraindul.
Egyelőre az első fázisban vagyunk (legalább is akkor, amikor beszélgetünk, ezt nem győzöm hangsúlyozni), amikor azt kell eldönteni, miként tudjuk a működést új alapokra helyezve fenntartani. A második szakasz az, amikor arról kell határozni, hogy legyen-e teljes, vagy részleges leállás. Ez egy kritikus pont, hiszen, ha valamit leállítunk, azt rendkívül nehéz újraindítani.
Kísértetiesen hasonlít a gazdaság jelenlegi helyzet a 2008-as válság idején tapasztalthoz, amikor mindenki inkább a költségek lefaragásán dolgozott (elbocsátásokkal), mint a bevételi oldal erősítésén.
Én ezt egészen máshogy látom. Ez egy egészségügyi krízis, és lett belőle pszichés és lesz gazdasági, az akkori pedig egy gazdasági válság volt és lett belőle pszichés. Éppen most senki sem akarja elzárni a pénzcsapokat, ráadásul az emberek együttműködési hajlandósága is hirtelen megnövekedett, ami hazánkban kifejezetten jó irány. Akkor a finanszírozók és a tulajdonosok is azonnal behúzták a féket. Jelenleg például a környezetvédelemnek nagyon is jót tett már ez a pár hetes csökkenés, leállás is. Egyértelműen vannak és lesznek nyertesek is, mint ahogy persze a turizmus azonnali és hatalmas veszteséget szenvedett. Véleményem szerint nem egészséges sem a környezetre, sem az egyénekre nézve, ha arra rendezkedünk be, hogy minden évben 30-100 százalékot nő az árbevétel! Kell, hogy visszafogja valami ezt az elvárást, fontosabb a hatékonyság, a fenntarthatóság!
Igazából nem is nagyvállalatokra gondoltam, hanem az olyan (akár külföldi) ellátási láncok leállására, amelyeknek a végpontjain hazai kisvállalkozások is vannak.
Az ellátási láncnak nyilván át kell alakulnia, mint annak a szemléletnek is, hogy ami külföldi az jobb, s természetes, hogy drágább; ami kínai az pedig olcsó, és ezért érdemes mindenkinek mindent (is) onnan beszerezni. A beszerzésnek is fejlődnie kell, mert nem lehet kizárólag csak az egységárat figyelembe venni. Nagyon sok egyéb feltétel van, amelytől gazdaságos lesz a beszerzési vagy az értékesítési folyamatunk.
Fel tudnak majd pörögni a magyar vállalatok, ha beindul a gazdaság?
Látjuk, hogyan reagál jelenleg a piac, de nem látni a gödör alját. Ez az igazán nagy kihívás, hiszen nehéz ilyenkor irányítani, vagy tompítani az esést. A 2008-as válság után sokan leállították a kommunikációt, marketinget, a fejlesztést, a vezetőfejlesztést, mert felesleges kiadásnak tűnt. Aztán amikor minden beindult, hirtelen kapacitáshiány keletkezett. A cégek évekig tűzoltó üzemmódban működtek, így már nem zavarta őket – az is krízis volt, csak más típusú. Abban a folyamatban a tervezés, a szervezés is súlyos alaphiányosságokat mutatott. Remélem, hogy most legalább ezt a tapasztalatot beépítik a cégek, és a rugalmas szervezetek, megoldások felé mozdulnak.
Milyen pozitív hozadéka lehet ennek a krízisnek?
Lesz idő az újratervezéshez. Tudom, hogy ez sokszor fájdalmas, de nagyon is célravezető. Újra lehet rendeződni és számba kell venni, mi működött jól és mi rosszul. Természetesen mindent a józan ész keretein belül érdemes módosítani, mert attól, hogy most más a helyzet, még nem biztos, hogy mindent meg kell változtatni.
Hőnyi Gyula
Forrás: Figyelő 2020/14
