Valószínűleg egyikünk figyelmét sem kerülte el a hétvégi Labdarúgó Európa Bajnokság drámája a finn-dán mérkőzésen, amikor is az egyik dán játékos (Eriksen) hirtelen rosszul lett, és a közönség hosszú percekig várta lélegzetvisszafojtva, hogy mi fog történni. Az eseményt követően egyre több részlet derült ki, így tudhattuk meg azt is, mekkora szerepe volt a csapatkapitánynak abban, hogy Eriksen túlélte a rosszullétet. Hatalmas lélekjelenléttel reagálta le a helyzetet, megakadályozta, hogy lenyelje a nyelvét, illetve megkérte a játékosokat, hogy állják körbe Eriksent, hogy ne nézze több millió ember a rosszullétét. Ezenkívül Eriksen feleségéhez is odarohant, hogy próbálja nyugtatni. Pszichológiai szempontból az eset kapcsán számos kérdés vetődik fel: mi kell ahhoz, hogy valaki ekkora lélekjelenléttel tudjon lereagálni egy ilyen drámai eseményt? Mennyi időbe telik, míg egy csapat feldolgoz egy ilyen traumát? Fel lehet-e készülni az ilyen váratlan forgatókönyvekre? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tóvári Zsuzsanna sportpszichológussal.

Hogyan lehet felkészülni az ilyen váratlan, tragikus helyzetekre?

Sehogy… Tragikus forgatókönyvekre sosem készülnek a játékosok, mert akkor az ott van a fejükben. Az agyunk úgy működik, hogy nem érti a nem szót. Ha azt mondjuk, ne gondolj a lila elefántra, azonnal megjelenik a lila elefánt, mert a nem szót nem tudja az agyunk külön felfogni. Csak olyan negatív esetekre készülhetnek a játékosok, ami zavaró körülmény lehet a számukra, például, ha valakit zavar a sok néző, vagy hogyan álljanak fel, ha sokkal vezet az ellenfél, esetleg mit csináljunk hibázás után. Az ilyen jellegű helyzetekre, ami a dánoknál történt – hogy valaki majdnem meghalt -, az orvosok készülnek, mert ez az ő feladatuk.

Ezzel együtt a csapatok tisztában vannak azzal, hogy a világversenyeken gyakorlatilag bármikor bármi megtörténhet. Igyekszik minden csapat a lehető legjobban felkészülni, de az biztos, hogy arra nem készülnek, hogy ilyesmi fog történni… Egy szülő sem készül arra, hogy leesik a gyermeke a mászókáról, amikor kimennek a játszótérre, csak annyit tehet, hogy mellette áll, ha felmászik. Hasonlóképp, a játékosok orvosai is mindent megtesznek, hogy mindenki a legjobb egészségügyi felkészítést kapja, és mellettük állnak. Nem tartom szerencsésnek, hogy még aznap játszaniuk kellett, hiszen valószínűleg olyan trauma érte őket, hogy esélyük nem volt arra, hogy utána koncentráljanak, ahogy ez az eredményen is meglátszott.

Milyen szempontok alapján döntenek ilyenkor, hogy folytatódhat-e a játék?

Valószínűleg nem a sportpszichológus véleménye számít egy ilyen helyzetben. A csapatban is van egy hierarchia, illetve egy Európa Bajnokságon sajnos többnyire nem a stáb, inkább az üzlet dönt. Ha a pszichológusnak a szava számított volna, biztosan nem játszanak két órával egy ilyen sokkoló, megrázó esemény után. Minimum egy nap, de inkább 48 óra szükséges ahhoz, hogy egy ilyen érzelmi trauma után újra tudjanak a játékosok koncentrálni. Sokat segíthetett, hogy a csapattársuk jobban lett, de azt a traumát, hogy hosszabb ideig azt hitték, nagy baj van, azt nem lehet pár óra alatt feldolgozni, kipihenni pedig végleg nem.

Mi ilyenkor a protokoll, hogyan kezelik a többi játékos érzelmi állapotát?

Ilyenkor nagyon jó, ha egy csapat összeül, közösen kibeszélik, ki hogyan éli meg a helyzetet. Ha valakinek többre van igénye – hiszen mindenkinek más az előtörténete, például érintett volt már hasonló esetekben vagy halállal kapcsolatos traumákban a közelmúltban -, akkor vele egyénileg is kell foglalkozni. Ám a legfontosabb az, hogy a csapat ezt együtt tudja feldolgozni, és erre legalább egy nap kell.

Ez a fajta lélekjelenlét, amit a csapatkapitány a dánoknál mutatott, mennyire tanulható vagy mennyire adódott a személyiségéből?

Vészhelyzetben mindig az jön ki, amilyen a személyiségünk, szóval valószínűleg ő egy ilyen típusú ember: határozott, gyorsan reagáló, magas érzelmi intelligenciájú, megtartó vezető. Át lehet beszélni ilyen dolgokat, de valószínűleg ez nem egy tanult viselkedés volt. Szerencsére jól lett kiválasztva.

Van-e írott vagy íratlan feladatköre egy csapatkapitánynak? Pszichológiailag milyen szerepkört ’kell’ ellátnia?

Több síkja van ennek, egyrészt ő hívja össze a csapatot, ő közvetít az edző és a csapat között, és ő irányít a pályán. Ezek olyan feladatok, melyeket meg kell csinálnia. Érzelmi szinten pedig neki kell a játékosokkal beszélgetni, neki kell megtartani őket, tehát magas érzelmi intelligencia szükséges ehhez a szerepkörhöz. A sportpszichológia még csak 15-20 éve működik aktívan, így egyelőre még kevés helyen van kimondva egy konkrét feladatkör, legtöbbször maga a személy dönti el, mit fog csinálni csapatkapitányként.

Mi alapján kerül kiválasztásra egy csapatkapitány?

Ha egy profi csapatról van szó, vannak sportpszichológiai és személyiségtesztek, amik alapján meg lehet mondani, ki irányító, domináns személyiség, ki alkalmas erre a szerepre. Legtöbbször ennek ellenére még mindig nem profi teszt alapján döntenek, hanem a csapat és az edzők által választódik ki a csapatkapitány. Mindenhol van egy játéktudás és eredményesség alapján kialakult hierarchia a csapaton belül, és akik annak az élén vannak, azok közül lesz valaki csapatkapitány. Ez sokszor egybeesik azokkal a játékosokkal, akik a tesztek alapján is domináns, erős személyiségjegyekkel rendelkeznek, de ha az érzelmi intelligencia nincs meg mellette, akkor nem lesz hatékony a kiválasztott játékos. Ám ez minden csapatnál másképp alakul.

Kapnak külön képzést, készségfejlesztést a csapatok élén álló vezetők?

Én külön szoktam velük dolgozni, mert fontos, hogy ezek a játékosok érzelmileg is meg tudják tartani a csapattagokat, ne csak a játékukkal. Általában a sportpszichológus szokott segíteni érzelmi és folyamat szinten is a szerep meghatározásában. Sok függ attól is, mire alkalmas egy csapatkapitány: mi az, amit vállal és a személyisége mit tesz lehetővé. Van, aki egy világversenyen bírja, hogy lelkileg is dolgoznia kell másokkal a pályán kívül, de van aki minden erejét a játékba teszi, hogy megnyerje a meccseket a csapatának.

A dán csapatkapitány szerencsére mindkettőben jó volt.

Szerző: Novák Dóra – online szerkesztő, újságíró

Forrás: HRPWR.HU