Jó kérdés, de nem mindegy, hogy férfi vagy női. Ugyanis a női karrier fogalmához még mindig, még ma is sok esetben negatív fogalmak társulnak. A „karrierista nő” a közbeszéd szerint nem törődik az otthonával, a családjával, a háztartási teendőivel, csak a fizetése, a sikerei, a pozíciója, a szakmai előre jutása fontos a számára – hiszen karrierista: tartja a közgondolkodás. Ezzel szemben a férfi karrier jóval elfogadottabb, magasabban értékelt fogalom, a határozott maszkulin imidzshez és a családfő tisztes képéhez kapcsolódik.
A női karrier fogalma egyelőre nem tisztázott, nem meghatározott. Annál is inkább hiányos ez a keretrendszer, mert míg a karrier szó az angolszász és a német kontextusban gyakran átfed az életpálya kifejezéssel, addig Magyarországon az életpálya a szakmai életút adminisztratív idővonala, a karrier pedig a magasabb pozícióért való harc szinonimája.
Karrierje a közvélekedés szerint annak van, aki elért – lehetőleg minél hamarabb – valami kézzelfoghatót: eredményben, jövedelemben, státuszban. Holott a női életpálya gyakran nem is teszi lehetővé azt az életvitelt, ahol a nő dönt arról, hogy mennyi időt szán a magánéletére (a családjára), és mennyit a szakmai fejlődésre, az előre jutásra. Számos statisztika támasztja alá ennek az összetett társadalmi problémának a nehézségeit.
Ami a nőket illeti: még mindig a viccbeli nyuszika klasszikus dilemmájában vergődnek – ha van rajtuk sapka, az a baj, ha nincs, az. Ha vezetővé válnak: biztos elhanyagolják a családjukat, biztos kevés időt szánnak a gyermekeikre, a párkapcsolatukra, az otthonuk csinosítgatására. Ha az életpályájuk egyedileg adott időszakában az anyaságra helyezik a hangsúlyt, akkor is lesz a környezetükben, aki megkérdezi: mikor mész vissza dolgozni? Mit csinálsz otthon egész nap?
Az elmúlt hónapokban terjedt el a közbeszédben az „informatikus férj” fogalma: ez a kifejezés az a háttérstátuszt takarja, ami lehetőséget ad egy nőnek, hogy akkor se hanyagolja el a szakmai hivatását, ha anyagilag ezt nem engedheti meg magának.
Emellett azonban kevés elismerő szó esik azokról a nőkről, akik a tehetségüket és a helyzetüket felismerve olyan életpályát építenek, ami nemcsak vonzó, hanem akár példamutató is lehet nőtársaik számára. Tény és való, hogy a médiában megszaporodott azoknak a tartalmaknak a száma, ahol a legeredményesebb, legbefolyásosabb, leg…-stb. nőkről esik szó, azonban társadalmi szinten még mindig ellentmondásos téma a sikeres nő karrierje – vagy, akár életpályája.
A feladat az, hogy minél több életpályát, karriert bemutatva és megismerve megmutassuk, hogy igenis lehetséges az anyaság, a párkapcsolat, az otthonteremtés és a karrier összeegyeztetése. Egyedi megoldásokkal, egyéni pályákon, kanyarokkal, vargabetűkkel, akár zsákutcákkal. A huszonegyedik században nem a száz vagy kétszáz évvel ezelőtti minták követése a cél, mert ez nem is vezetne sem eredményre, sem boldogsághoz.
Meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, amelyekkel felmutatjuk a társadalomnak a női karrier, a női életpálya értékét, szépségét, súlyát.
