Aki átélt már vitorlásversenyt, meggyőződhetett arról, hogy a drága felszerelések, a mosolygósan integető legénység, az irigylésre méltó díszletek mögött milyen megfeszített idegi játszmák, milyen összeszokást feltételező csapatmunka, micsoda számolgatások és taktikai döntések húzódnak meg. A start, ahol sokszor centikre száguldanak el egymás mellett a soktonnás hajók, kiszolgáltatva a széliránynak, hogy aztán dudaszóra optimális szögben fordulhassanak rá a startvonalra. A fordulók, ahol a kitűzött bójához közeledve egyszerre kell a fordulást fejben kitervelni, a megfelelő vitorlaváltásokat megszervezni, a lakásméretű hátszélvitorlát bevonni, vagy éppen felhúzni, lehetőleg úgy hogy a hajó ne veszítsen lendületet, és a többiekkel se ütközzünk. A stratégia kitalálása, hogy megyünk-e a többiekkel, vagy alternatív útvonalon kockáztatunk, bízva megérzéseinkben. A szél leállása, amikor idegőrlő percek, sőt órák telnek el tehetetlenül ringatózva a békés vizeken, és várva, hogy végre megjöjjön az élénkülés, hogy aztán újra rohanhassunk a cél felé. És a befutás, amely a kvinteszenciája az addigi döntéseinknek, mikor is irigykedve csodáljuk az előttünk végzőket, vagy éppen büszkén pillantunk magunk mögé, szemrevételezve a lehagyott mezőnyt.
A SeaPromo Regatta idei versenye szép eredményt hozott a Hammel & Hochreiter csapatának: Scholtz Imre szkipper vezényletével a Virágh Rajmund, Mészáros László, Herczeg Zsolt, Benedek Zsombor, Bittner Csaba abszolút 4-ik helyezést értek el a 16 fős mezőnyben, az amatőrök közül pedig egyértelműen elsők lettek. Mindezt úgy, hogy összeszokásról nem beszélhetünk, hiszen ebben a felállásban még sosem ült hajóba a legénység.
Jó verseny volt, szép eredménnyel és rengeteg tanulsággal, mely hasznos lesz a mindennapokban is.