Milliárdos portfóliómentés: a bankok kezében is fontos eszköz az interimszolgáltatás

Valós megoldási opciót jelent egy hitelintézet számára is, ha a problémákkal küzdő vállalati ügyfelénél egy interim csapat térképezi fel a működési kockázatokat, és veszi át ideiglenesen akár a teljes operatív irányítást. Magyarországon is van jó példa arra, hogyan támogatja az interim menedzsment a finanszírozó és a vállalkozás kapcsolatát, segítve ezzel a hitel visszafizetésének lehetőségeit, az előre meghatározott célok és időtávok mentén. E területen végzett sikeres tevékenységük részleteiről Kristóf Györgyit és Virágh Rajmundot, a Hammel&Hochreiter vezetőit kérdeztük.

Az Önök által nyújtott szolgáltatás Magyarországon nem klasszikus esete az adósmentésnek. Be tudnának-e mutatni olyan példát, melyet sikeresnek ítélnek meg? Hogyan kezdődnek ezek a projektek, és milyen jellegű a megoldandó alapprobléma?
Kristóf Györgyi: Hosszú évek óta dolgozunk cégutódlás projekteken magyar tulajdonú cégeknél.
Számos esetben a bank keres fel bennünket régi vállalati partnerével kapcsolatban, ahol menedzsmenthiány vagy cégutódlási kockázat lép fel. A cégek jelentős volumenű hitelállományt halmoztak fel, a bank pedig szeretné tudni, hogy nyújtson-e további hitelt, vagy függessze-e fel a finanszírozást; képes-e az ügyfél a hitelszerződésben rögzített futamidő alatti törlesztésre?
Mitől válnak nyitottá a bankok egy itthon még nem túl széles körben alkalmazott megoldás kipróbálására?
K.Gy.: Komplex, hagyományos gazdasági átvilágításnál jóval átfogóbb szolgáltatást nyújtunk; több esetben koordináljuk a finanszírozó és az ügyfél közötti együttműködést, a teljes operatív átvilágítás során az összes funkcionális területre interim menedzsereket delegálunk, akik szakterületük legrészletesebb felmérésére és irányítására képesek. A 3-4 hetes felmérés végén pontosan látható, hogy mekkora a cég nyereségtermelő képessége. Ebben a tevékenységben egy teljes interim csapat vesz részt.
A gyakorlatban hogy kell elképzelni egy ilyen típusú munkafolyamatot a probléma azonosításától a stratégia megalkotásán keresztül a megvalósításáig?
Virágh Rajmund: Interim menedzsereink az első fázisban teljes körűen átvilágítják a gazdasági,kereskedelmi, termelési, IT, logisztikai és HR területeket, egy CRO (Chief Restructuring Officer) kolléga a hitelek átstrukturálására tesz javaslatokat; emellett a tulajdonosi szerkezetet és a cégvezetés döntésimechanizmusait is elemezzük. A finanszírozó számára átfogó jelentést készítünk, összefoglaljuk a problémákat, és bemutatjuk azokat a lehetőségeket, melyek kiaknázásával a cég működése pozitív pályára állítható. Amennyiben az eredményes működéshez a megfelelő termék, gyár, jó vevők, jó piac rendelkezésre állnak, akkor a feladat „csupán” a hatékony működés megvalósítása. A gyakorlatban az a jellemző, hogy komoly vezetési problémákra derül fény, amelyek súlyos, többnyire milliárdos veszteséget eredményeznek egy cég működésében. Az átvilágítás után világossá válik, hogy adottságai alapján, óriási munkával ugyan, de a vállalat eredményesen is működtethető, biztosítva, hogy a finanszírozó felé fennálló kötelezettségeinek is szerződésszerűen eleget tegyen. Elsőként akciótervet készítünk, melyet a megbízó és a finanszírozó is elfogad. Ezután minden területet reorganizálunk: egyeztetünk a beszállítókkal, a vevőkkel, újratervezzük a vállalati működési rendszert és a folyamatokat, miközben esetleg a tulajdonosi és ügyvezetői kört is újraépítjük,miközben a hitelek átstrukturálását is megvalósítjuk.
Mit jelent a tulajdonosi és ügyvezetői kör újraépítése?
V.R.: Megbízóink többsége magyar, családi tulajdonú vállalat, élén a karizmatikus, gyakran 55-70 év közötti alapító-tulajdonossal. Ilyen esetekben a működésfejlesztés mellett a bank által kockázatnövelő tényezőnek ítélt, klasszikus cégutódlási problémákat is kezelni kell, hogy e rizikó csökkentése érdekében szükség esetén egy teljesen új, a rokonsági foktól és családi kötelékektől független, alkalmazott menedzsment kerüljön felállításra.
Milyen időtávúak ezek a projektek, és milyen eredményeket hoznak a banknak, illetve a megbízónak?
V.R.: A projektek több fázisból állnak. Az 1. fázis a 3-4 hetes felmérés és ennek eredményein alapuló operatív jelentés elkészítése. A 2. fázis cégmérettől és iparágtól függő 3-4 hónapja során kerül kidolgozásra a teljes működés átalakítására vonatkozó akcióterv,amely mellett a cég napi operatív irányítását is ellátja az interim csapat. Tevékenységünk sikere érdekében fontos, hogy az akcióterv kidolgozásának fázisában már az összes operatív területet a vállalati működés összefüggéseit átlátó,az adott területet kiválóan ismerő interim irányítsa, hogy az átmeneti időszakban is az optimális működés irányába ható napi döntések szülessenek. A következő, általában 12 hónapos fázisban már a jövő tervezésének is kiemelt szerep jut. Tevékenységünk során az egyes projektekben különböző fázisok valósulnak meg, melyek minden esetben az adott projekt feladataitól függnek, nincsenek sablonok.
K.Gy.: A projektek során a finanszírozó az elérhető EBITDA iránt érdeklődik, míg a tulajdonos felemás várakozásokkal vág bele a közös munkába. Együttműködésünk során a tulajdonos számára is egyértelművé válik, hogy minden résztvevő érdeke a nyereségesség megteremtése. A finanszírozó célja, hogy kihelyezéseit visszakapja; és mi úgy látjuk eddigi háromoldalú együttműködéseink eredményei, tapasztalatai alapján, hogy reális esély nyílik ezen időtáv lerövidítésére.
Ebben a projekttípusban három szereplő játssza a főszerepet, adódik a kérdés: mennyire befolyásolja az interimek munkáját a finanszírozó vagy a megbízó?
K.Gy.: Az ügyfél kezdetben az interimeket a „bank embereinek” véli, és a bank is azt feltételezi, hogy az interimek az ügyfél vezető munkatársai. A bankoknak nehézséget okozhat a gyors döntéshozatal, és a jóváhagyási folyamatok lerövidítése; az ügyfélnek pedig az, hogy a cégét ideiglenesen, de ki kell adnia a kezéből. Mindezek ellenére az interim csapat mindig az egyetlen, közösen meghatározott célt képviseli: a feladat adott idő alatt, a vállaltak szerint, a nyereségtermelő képesség maximalizálásával kerüljön elvégzésre.
Milyen ágazatokban tapasztaltak leginkább problémát? Milyen közös jellemzőkkel bírnak a „mentésre ítélt” cégek?
V.R.: Leginkább az ingatlanszektorban és a termelőiparban, különösen az élelmiszer-ipari cégek körében tapasztalható probléma. E szektorok közös jellemzője a nem megfelelő hatékonyság,illetve az, hogy nincsenek tisztában önmaguk teherbíró képességével. Amíg a cégek működése ugyanis ideális volt, bizonyos fokú hatékonytalanságot és szervezetlenséget elviseltek, de a forgalom csökkenésével ezeket a terheket már nem lehet elviselni. Két véglet tapasztalható: egy vállalat vagy túlságosan gyorsan, látványosan, hiú eredményekkel kecsegtetve fejlődött, és ezért valós értékéhez képest felülfinanszírozták; a másik típus egy nagyon régóta működő vállalat, amelyet az évek során mindig csak kismértékben, de mégiscsak támogattak, és végeredményben ez vezetett a cég túlfinanszírozásához.
Számítanak-e rá, hogy egyre több hasonló megbízást kapnak a jövőben?
K.Gy.: Jelenleg Magyarországon a bankok tetemes számú, nem megfelelő módon működő,működtetett vállalattal állnak kapcsolatban,amelyek komoly fejtörést okoznak a finanszírozóiknak. A bankok felismerik, hogy az általunk kínált eszközt hatékonyan tudják céljaik megvalósítása érdekében használni, és mivel mind a bankoknak, mind ügyfeleiknek érdeke a cégek stabil, eredményes piaci tevékenységének hosszú távú megvalósítása, ezáltal a hitelek visszafizetésének biztosítása, eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy megoldásaink egyre növekvő szerephez jutnak.