Tizenhét éve beszélgetek emberekkel, és követek sorsokat, élettörténeteket, amelyek időnként megoldódnak vagy összetörnek. Kihívásaink, válságaink mindig vannak, de mi az, amitől az egyik ember összetörik, a másik pedig megerősödik és feláll?

Mi az, ami stabilan tart valakit, és mi hiányzik ahhoz, hogy mások sikeresen küzdjenek meg a nehézségekkel? Kevés emberrel találkoztam, aki bármilyen nehézséggel nézett szembe, erős tudott maradni. A belső erőhöz kell valami plusz. Ez a plusz pedig legtöbbször nem más, mint egy mélyen beépített, belső hitrendszer.

Alapvetően mindannyian hiedelmekkel rendelkezünk, amelyek befolyásolják, hogy hogyan állunk az élethez, helyzetekhez, emberekhez. Ilyen felszínes hiedelmek például a következők: Az emberek alapvetően jók, ezért bízom bennük. Vagy: Az élet szép, és jó dolgokkal van tele. Esetleg: Az élet veszélyes, mindig légy résen! Vagy: Mindegy, mi történik, meg fogom oldani, mert erős vagyok.

Imre Tóvári Zsuzsanna

Stressz alatt regresszióba kerülünk

Ezek a hiedelmek tudat alatt alapvetően befolyásolják, hogy hogyan kezeljük a helyzeteinket. Ha pozitívak, akkor az ismeretlen vagy nehéz helyzeteket nagy valószínűséggel kihívásnak érzékeljük, és pozitív stressz jelenik meg bennünk. Ez segít, hogy jól teljesítsünk, és gyors megoldásokat találjunk.

Az emberek másik része, akik negatív hiedelmekkel rendelkeznek, szorongást és stresszt élnek át egy nehéz helyzetben, ami csökkenti a mentális és fizikai teljesítőképességüket. Krízishelyzetben, amikor valakinek felmegy a pulzusa az adrenalintól, a gondolkodása akár 40 százalékkal is visszaeshet. Ezért van az, hogy komoly tét- vagy veszélyhelyzetben visszaesik a sportcsapatok működése, játékuk színvonala az alapvető technikai és taktikai megoldások szintjére kerül, és úgy játszanak, mint a kezdők.

Az egyik legjobb technika a stabilitáshoz és a jó teljesítményhez a pozitív gondolkodás és a pozitív célállítás. Akár minden reggel!

Te mire állítottad a figyelmi szűrődet?

Egy kísérletben adott volt két csoport. Az egyik csoportnak ébredés után el kellett képzelnie a napját úgy, hogy jó dolgok történnek majd vele, míg a kontrollcsoport csupán felkelt, és elkezdte a napot. Egy hét múlva az első csoport sokkal több pozitív történetről számolt be, mint a másik. Napi szinten akár húsz-harminccal több pozitív dolog történt velük. Hogy miért? Nem azért, mert szerencsésebb emberek voltak, hanem mert a figyelmi szűrőjüket arra állították be, hogy a jó dolgokat vegyék észre.

Figyelmünk olyan, mint egy tölcsér. Minden pillanatban 80-100 ezer inger ér minket. Az, hogy ebből mit veszünk észre, attól függ, hogy mire vagyunk bekalibrálva. Ha pozitív hiedelmeink vannak, akkor a pozitív dolgokat vesszük észre, és a negatív dolgokat hamar elengedjük, egyszerűen nem maradunk bennük.

Biztosan sokan tapasztalták már, hogy miután kitalálták, milyen autót vesznek legközelebb, onnantól kezdve egyre több olyan autót láttak a városban. Azért, mert még a látásuk perifériáján is meglátták az adott kocsit. A pozitív stressz sokkal egészségesebb energia, mint a negatív, és ha valaki képes napi öt percet reggel pozitív dolgok elképzelésével tölteni, az pont elég ahhoz, hogy jól vigyázzon a testére, és ne betegítse meg magát a szorongásaival. A pozitív gondolkodás pozitív élményekhez vezet, és ezek pozitív testi érzéseket keltenek, amelyek gyógyítják a testet. Az egészséges test a stabilitás egyik alapja. Ez a könnyebbik út!

Mindannyian függők vagyunk

A nehezebb, mélyebb, ám tartósabb út az, ha valaki az élete felénél végre elkezdi megkeresni azokat a dolgokat, amik szerinte az élete értelmét adják. Sokan élnek úgy, hogy ha megkérdezik őket, hogy aznap mi értelme volt az életüknek, a következő válaszokat adják:

• Képes voltam rengeteg dolgot megcsinálni.
• Elvégeztem a munkámat.
• A családommal voltam.
• Sokat edzettem.
• Buliztam egy jót!

Ezek alapvetően nem rossz válaszok, csak hosszú távon nem adnak stabilitást, mert ha a következő nap valaki nem lesz a családdal, vagy nem dolgozik, vagy nem edz eleget, akkor rosszul fogja érezni magát.

Alapvetően mindannyian függők vagyunk. Valaki edzésfüggő, és ha kihagy egy napot, akkor feszült lesz. Valaki társfüggő, és ha aznap összeveszik a párjával, akkor az egész napja el van rontva. Valaki élvezetfüggő (alkohol, cigaretta, drog), más meg talán munkafüggő. Mindenkinek megvan az a tevékenysége, amitől azt hiszi, hogy jól van.

Az igazán stabil emberek viszont nem külső dolgoktól függenek, hanem van belül egy erős érték- vagy hiedelemrendszerük, ami megtartja az egyensúlyukat. Bármi történik aznap, akár pozitív vagy negatív dolog, képesek rá, hogy az semmilyen irányba ne billentse ki őket. Azért tudják ezt megtenni, mert az értékeik állandóak. Nem számít, hogy aznap hány dolog nem sikerült, vagy hány emberrel volt konfliktusa, ha minden helyzetbe úgy ment bele, hogy a hite vagy az értékrendszere szerint viselkedett.

Teljesen mindegy, hogy ez vallási vagy filozófiai rendszer, mert alapvetően rengeteg a hasonlóság a hitrendszerek között, de ha végre eljutunk oda, hogy kiválasszunk egy irányt, az stabilitást és lendületet fog adni életünk minden percében, mert onnantól kezdve egy irányba tartunk. Az erdőben is magabiztosabbak vagyunk egy térképpel és útiránnyal a kezünkben. Egyszerűbb, mint bolyongani, az emberek 90 százaléka mégis csak keresgél, és nem tudja, merre tart az életében.

A kamasz- és fiatalkor dolga a lázadás és az útkeresés. Ebben az időszakban nem baj, ha minél több irányt kipróbálunk vagy megkérdőjelezünk, de életünk közepére jobb lenne eljutni odáig, hogy kiválasszuk végre, melyik úton haladunk, és mivé akarunk válni. Ez tesz stabillá.

Tapasztalatom szerint tízből kilenc ember nem tudja megmondani még negyvenéves korára sem, hogy milyen értékekben hisz, mert túl nehéznek tartja ezt a kérdést. Ez lehet eszme, meghatározott értékrend, filozófiai irányzat, vallás, bármi. Valami, ami iránytűként szolgál az életben. Főleg a nehéz helyzetekben.

Szerző: Imre Tóvári Zsuzsanna

Forrás: HRPWR.hu

(A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2019. április-májusi számában jelent meg.)