A Mi Napunk, a Mi Csapatunk

Szerencsére az idei október lehetővé tette, hogy a nyáreleji, etyeki napunk után újabb személyes együttlétre kerüljön sor. Ez immár hagyomány is: októberben tartjuk a Mi Napunk-at, ami magunkról szól, saját témáinkról, tapasztalatainkról, terveinkről, történeteinkről, aktualitásainkról. Nemcsak a projektekről, hanem az élményekről, benyomásokról, gondolatokról, érzelmekről is.

Most Budapest volt a helyszín: a Larus Konferenciaközpontban találkoztak, cseréltek tapasztalatot a Hammel and Hochreiter core team tagjai. Szinte mindenki – mert igen, volt aki beteg volt vagy még nem épület fel, bár tényleg nagyon szerencsés és erős csapat vagyunk fejben is, kevesen voltunk betegek… És szinte mindenről szó esett, de elsősorban a folyamatokról, a leanről, a kommunikációról és a lélektanról – ahogy az lenni szokott, most is szert tettünk aktuális ismeretekre.

A nap fotózással kezdődött, ami szerencsére nem zoom-képernyő rögzítését jelentette, hanem igazi valóságunkban állhattunk közel egymáshoz, és készíthettünk friss csoportképeket. Közben a folyamatosan – sokan vidékről – érkezők kötetlenül örülhettek egymásnak, beszélgethettek, hiszen voltak közöttük, akik az elmúlt hónapokban legfeljebb telefonon vagy email-ben, videokonferencia platformokon tudtak kapcsolódni a többiekhez.

Fejős Péter HH-Partner gyakorlati példákon keresztül osztotta meg tapasztalatait az interim életformáról, projektek szakaszairól, és módszertanunk örökzöld témájáról, a lean-ről.

Péter mindig újragondolva, naprakészen mutatja be azokat a főbb gondolatokat, hangsúlyokat, amiket soha nem téveszthetünk szem elől. Akár az autóiparban dolgozunk, akár az egészségügyben, akár egy japán, vagy éppenséggel francia vezetői kultúrában. Az a megközelítés, ahogyan a lean keretezi a vállalati – nemcsak a gyártásbeli! – folyamatokat, mindannyiunk számára hasznos a projektek tervezésekor és bonyolításakor.

Igaz, Péter példái javarészt a termelésből érkeztek, mégis úgy mutatta be a lean színes világát, hogy bármelyik szektorban dolgozó interim menedzser hasznát vehette az előadás gondolatainak.

Majd Szvetelszky Zsuzsanna következett, aki a szociálpszichológia és a vállalati kommunikáció felől nézett rá az új társadalmi, közösségi jelenségekre. A COVID helyett a huszonegyedik századra, a technológiával átitatott folyamatokra, a csoport modern értékeire koncentrált, és bemutatta, miért van jelentősége a szervezet létszámától, tevékenységétől vagy akár a helyzetétől függetlenül a kommunikációra. Beszélt arról, hogyan lehet a minőségi kommunikációt a vállalat egyik központi értékévé emelni, és ezzel a kooperációt, az együttműködést is fejleszteni. Hiszen enélkül – mint jól tudjuk – a teljesítmény, és így a profit is csökkenni fog.

Tóvári Zsuzsanna, a csapatunk pszichológusa, a lélektan és az önismeret oldaláról közelített napjaink különböző helyzeteihez. A sportból és az üzleti életből vett példákkal érzékeltette, milyen nagy szerepe van az eredményességben a hitnek, az egyéni meggyőződés szilárdságának, stabilitásának. Rámutatott, hogy a képzés és a fejlesztés az egyén és a csoport szemszögéből nézve is létfontosságú, és hogy ebben milyen kiemelt szerepe van a vezetőfejlesztésnek. Ennek jegyében adta tovább a szót kollégáról kollégára, így mindenki megosztott a csapattal egy személyes történetet arról, ami valamilyen formában rímelt az addig elhangzottakra, ami pozítiv vagy negatív érzéseket keltett benne projektjei során.

És ezzel gyorsan el is érkezett az este – a Larus finom vacsorájával, kiadós beszélgetésekkel zárult az idei Mi Napunk. Végre együtt lehettünk újra, végre spontán módon is összefuthattunk interim kollégákkal, nemcsak a projekttársakkal és támogató Partnereinket is vendégül láthattuk: könyvelés, jog, IT, bank, kamarák, remek volt, már alig várjuk a következő MI napunk eseményt!

A Partnerek: Kristóf Györgyi, Fejős Péter, Steer Attila és Virágh Rajmund újra és újra hangsúlyozták a nap során: a Hammel & Hochreiter és az Interim Menedzser Akadémia idei teljesítménye is fantasztikus, sok mindent kell megköszönnünk egymásnak – és éppen ez a legfőbb oka annak, hogy együtt folytassuk a közös fejlődést, a képzést.

A hagyomány működik, és fenntartjuk.