Nem válaszolnak az emailekre, nem veszik fel a telefont: június végétől, de legkésőbb július közepétől augusztus 20-ig mindenütt megáll az élet, sehol nem dolgoznak! Ez az egyik, széles körben elterjedt hiedelem a nyári tempóról. A másik elterjedt hiedelem épp ellenkezőleg: arról szól, hogy ilyenkor kerülnek elő a félretett projektek, amire

A „nyár = szabadság” tétele sok szektorban és iparágban okozhat gondot, ugyanis nem minden szervezet vagy vállalat teheti meg, hogy becsukja kapuit (még ha csak szimbolikusan is), vagy pár lézengő kollégával oldja meg a nyári, félárbocos működést. A fű se nő, mondják sokan nyár derekán, sőt egyes helyeken már június

Előfordul, hogy egy üzem felhúzásánál a beruházónak annyira fontos, hogy a kiszemelt helyszínen mekkora egyszeri támogatást kap, hogy abba már bele se gondol, hogy a körzetben egyáltalán akad-e kellő számú vezetői vagy munkatársi erőforrás. Ahogy arra is van példa, hogy a helyi vezetők, amikor az anyavállalat bővíteni akarja a céget nem jelzik

Ha valaki igazán ismeri az elkötelezettség fogalmát, az az interim menedzser. Amikor  megkezdi munkáját egy vállalatnál, azonnal elköteleződik: a feladathoz, a helyzethez, az ügyfélhez. Ez az elkötelezettség azonban elsősorban business understanding-et jelent, és nem feltétlenül a piacon oly gyakran félreértelmezett hűségről szól.    „Mi sem voltunk a beosztottakhoz hűségesek 2008 után,

"Az Európai Unió nem azért jött létre, mert az alapító atyák egységesen képviselni akarták az európai értékeket, ők sem tudták pontosan, mik is azok. Csak felismerték, hogy minden jobb (vagy profánabbul: olcsóbb), mint a háború. Pedig a háború több mint ezer évig elválaszthatatlanul hozzátartozott az európaisághoz. Kis Pipin óta nem volt olyan hetvenéves időszak, amikor valamilyen formában ne folyt volna francia–német háború. Az európai szellem egy nagyon új vívmánya az a gondolat, hogy szolgáltassuk ki magunkat egymásnak olyan mértékben, ami mellett már egyszerűen lehetetlen háborúzni – és ez immár hetven éve egészen jól működik."

Jól ismerjük a menedzseri fizimiskát: elegáns, decens külső, maximum egy-másfél éves technológiát képviselő eszközök, notebook, okostelefon, tablet, hogy minden alkalomra meglegyen az aktuálisan előhúzható cucc. És mindehhez komoly, zaklatott tekintet, mert hát hogyan másként lehetne elviselni azt, hogy az ember naptárja két-három hétre előre sűrűn tele van rakva programmal, mindenekelőtt

Bár a Hammel & Hochreiter szakmai eseményei hagyományosan igen kedveltek a vállalatvezetők, a munkaerőpiaci szakemberek, illetve a szakmai érdeklődők körében, a februári HH SZALON több szempontból is kiemelkedett ezek közül. Kivételesen nagy érdeklődés volt a piac minden oldaláról: munkavállalók, interim menedzserek, munkáltatók, szolgáltatók részéről is a téma iránt, vagyis a

A Hammel and Hochreiter rövid kutatás eredményei alapján kibontakozó kép elsősorban felsővezetők és tulajdonosok véleménye alapján rajzolódik ki: a válaszadóknak több mint 80%-a közülük került ki, nagy részük középkorú. Közel felük egy vagy három éven belül tervezi a karrierváltást, ami érthető is: napjaik nagy részét töltik munkával, saját magukra alig

Változik a világ, és változik a társadalmi hozzáállás a férfiak és a nők feladatainak beosztásakor: a legjobb szabály az „itt és most” keleti filozófiákat idéző helyzetértékelése. Vagyis nem az elvárások, hanem a szükségletek kellene, hogy döntsenek a munkamegosztásról. A gyerek minden este hétkor legyen megfürdetve. Illetve… teljesen rendben van az

Mindenütt ott van, mégis megfoghatatlan. Szokásrendszer és hagyomány, viselkedés és kommunikáció, tempó és stílus egyben, és még annyi minden más is beletartozik – a vállalati kultúra, csakúgy, mint bármilyen emberi kultúra, nehezen definiálható. Ha belekerül az ember, akkor – ahogy mondani szokás – vagy megszokik, vagy megszökik, vagy – a